A hónap dokumentuma: Laskai Osvát nagyböjti prédikációs gyűjteménye

A Rendtörténeti Könyvtár régi könyves állományának féltett kincse az intézmény legrégebbi kötete, Laskai Osvát ferences szerzetes 1506-ban megjelent prédikációs gyűjteménye. A Quadragesimale Bigae salutis című, nagyböjti beszédeket tartalmazó kötetet az elzászi Hagenauban, azaz a Német-Római Császárság egyik birodalmi városában (ma Haguenau, Franciaország) adták ki.

Laskai Osvát (1450k–1511) és művei

Laksai Osvát (Osvaldus de Lasko), a 15–16. század fordulójának Temesvári Pelbárt (1435k–1504) mellett a legkiemelkedőbb obszerváns ferences teológusa és hitszónoka volt Magyarországon. Feltételezések szerint 1440–50 között született a Baranya megyei Laskón. Első ismert állomáshelye 1493-ban a Bihar megyei Szalárd kolostora volt, melynek az elöljárói (gvárdiáni) címét viselte. Ezt követően az esztergomi őrség (custodia, 6–10 kolostorból álló ferences közigazgatási egység) őre lett (1495), 1497-ben pedig a központi jelentőségű pesti kolostor élén találjuk. Ennek gvárdiánjaként választották meg ebben az évben a magyarországi obszerváns vikáriátus vezetőjének. Két ciklus után 1501-ben ért véget első vikáriusi megbízatása, majd 1507-ben két évre újra őt választották. A kettő között – ha nem is végig – újra pesti gvárdiánként tevékenykedett. Élete utolsó két évét valószínűleg a budai kolostorban töltötte.

Legjelentősebb műveiként két prédikációgyűjtemény-sorozatot tartunk számon. A három kötetben megjelent Biga salutis (Az üdvösség szekere) még az 1497 előtti években, talán évtizedekben írt prédikációit tartalmazza. Az egyes kötetekbe az egyházi ünnepek különböző fajtái szerint rendezte össze szónoklatait: az 1497-ben megjelent Sermones de sanctis c. kötetbe a szentek ünnepnapjaira, az 1498-ban kiadott Sermones dominicales-ba a vasárnapokra szánt beszédeket helyezte el. Ugyanebben az évben látott először napvilágot a sorozat harmadik tagja, a könyvtárunkban is megtalálható nagyböjti prédikációgyűjtemény a Quadragesimale. 1516-ig mindhárom kötetet többször is újra megjelentették, a szóban forgó harmadikat például 1501-ben, 1506-ban és 1516-ban. A kiadás meglepő helyszínére az ad magyarázatot, hogy egy német kiadó, az augsburgi Johannes Ry(n)mann ekkortájt Magyarországra jött új, közlésre alkalmas művek felkutatására. Ő vitte magával Pestről Laskai kéziratait, majd Heinrich Gran nyomdásszal együttműködve jelentette meg őket Temesvári Pelbárt munkáihoz hasonlóan. 1507-ben napvilágot látott Laskai Gemma fidei című újabb gyűjteménysorozatának első, nagyböjti kötete is, de ennek folytatására a szerzetes újabb vikáriusi megbízatása majd halála miatt már nem került sor.

A Quadragesimale Bigae salutis

A biga szó a két lóval húzott, kétkerekű római harci szekeret jelenti. A furcsa címadást Laskai a Sermones dominicales előszavában azzal indokolta, hogy az egyes alkalmakra rendszerint két-két prédikációt közölt a kötetekben, de a teológia különféle területein fennálló hasonló kettősségekre szintén utalt: Isten- és emberszeretet, törvény és próféták, Krisztus isteni és emberi természete. Ebből a szempontból azonban kivételes a harmadik kötet, mivel ennek fő témája a Tízparancsolat, és egy-egy parancshoz négy prédikáció tartozik. Az első parancsról szóló további néggyel együttvéve tehát Laskai a mű első felének közel 300 oldalán összesen 44 beszédet szerepeltet. Továbbá a teljes sorozatnak ez az egyetlen darabja, amelyben a szerző kifejezetten utal rá, hogy szóban elmondott prédikációkról van szó, ahogy ezt azok szóhasználata és stílusa is mutatja. Munkájának második felében száz oldalon 88, köztük több, a ferences rendhez kötődő csodát beszél el Exempla sive miracula címmel. A kötet végén abc-rendbe szedett tárgymutató szerepel a prédikációkhoz.

Idősebb, teológiailag mélyebb műveket jegyző rendtársával, Temesvári Pelbárttal szemben Laskai Osvát inkább a szociális kérdésekre volt feltűnően érzékeny. Nagyböjti prédikációiban például a kortárs magyarországi ferencesek körében tapasztalható fegyelmi problémákra is gyakran reflektált. Az egyik történetéből kiderül, hogy egyes szerzetesek a rendi engedelmességgel a Krisztushoz és országához való hűséget állították szembe. „Én, sze­retett atyám, engedelmességemmel Krisztus urunknak köteleztem el magam, érette és országá­ért, de bizony kevesek értik ezt…” – válaszolta egy fráter az őt épp megintő gvárdiánnak. Ugyanebben a beszédében név szerint is megemlített egyes aposztata (rendből kilépett) testvéreket.

Könyvtárunk kötete

A nálunk őrzött kötet előlapján három possessori bejegyzés található: Chrystophorus Coriarius neve, egy 1546-as évszám a C.L. monogrammal, valamint a Monasterium Schyrensis helyjelölő bejegyzés. Ez utóbbi alapján biztosra vehető, hogy korábban a bajorországi Scheyernben található bencés kolostor könyvtára mondhatta magáénak.

A kötet állapota a 2014-ben történt restaurálás előtt

2014 őszéig a könyv jelentősen sérült állapotban volt, gerince teljesen elvált, fatáblás kötése meggyengült, erősen megkopott, a táblákat valaha összefogó fémkapcsok leszakadtak, elvesztek. A könyvlapok sötét vízfoltokkal szennyezettek voltak, több helyen rovarrágás nyoma is mutatkozott rajtuk. A kötet fűzése megtört, emiatt a könyvtest szétnyílt, az elülső kötéstábla le is vált. A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával és a Pre-Con Bt. restaurátorműhelyének köszönhetően azonban a rossz állapotban lévő, több mint 500 éves kötet visszanyerte régi fényét. A teljes restaurálás során a könyvtestet kiemelték a kötésből, majd ívekre és lapokra szedték, a papíranyagot és a kötést egyaránt megtisztították. A sérüléseket, apró rovarrágásokat kézi javítással, japán papír felhasználásával javították ki. Ezt követően az eredetivel megegyező módon újrafűzték, és kialakították a könyvtest gerincét. A kijavított fatáblák felhasználásával betáblázták, majd az eredeti bőrborítást visszaillesztették a táblákra. A hiányzó kapcsokat analógiák alapján a kötet korának megfelelően készítették el és szerelték fel. A restaurált könyv ez által kezelhetővé, raktározása és kiállítása biztonságossá vált.

Régisége, antikva-jellege, valamint a possessori bejegyzések alapján feltételezhető könyvtár- és könyvtörténeti érdekessége által a kötet méltán sorolható könyvtárunk legértékesebb kincsei közé.

Siptár Dániel

Felhasznált irodalom:

Horváth Richárd OCist: Laskai Ozsvát. Budapest, 1932.

Szűcs Jenő: Ferences ellenzéki áramlat a magyar parasztháború és reformáció hátterében. Irodalomtörténeti Közlemények 78. (1978) 409-435.

Pál József: Temesvári Pelbárt munkásságának hatása és kutatásának története. Irodalomtörténeti Közlemények 120. (2016) 191-206.