A győri, nagyszombati, pozsonyi jezsuita gimnáziumok anyakönyvei a 17-18. században

A „Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon: a győri, nagyszombati, pozsonyi jezsuita gimnázium tanulói a 17–18. században” című NKFIH-projekt keretében 2015–2019 között három egykori jezsuita gimnázium anyakönyve került feldolgozásra, majd vált elérhetővé különálló adattárak formájában a Hungaricana közös keresőoldalán.

https://library.hungaricana.hu/hu/collection/iskolai_ertesitok_JezsuitaGimnaziumokDiakjai/

A 17–18. század folyamán a kora újkori Magyarország és Erdély területén a jezsuiták több mint harminc középiskolát működtettek. Ezeknek a gimnáziumoknak az anyakönyvei részben máig fennmaradtak és megőrizték az egyes tanévek és évfolyamok (osztályok) szerint rögzített diakok névsorát. Az anyakönyvek vezetését az egységes jezsuita tanrend, a Ratio Studiorum írta elő, de tartalmuk, adatsoraik részletessége igen változó. Mivel a névsorokat általában az osztályfőnökök jegyezték le, sok múlott azon, hogy a helyi jezsuita tanárok mennyire voltak lelkiismeretesek és volt-e lehetőségük a precíz adatrögzítésre. A matrikulák olyan értékes információkat őriznek, mint a diákok származási helye, anyanyelve, társadalmi helyzete, életkora, felekezeti hovatartozása. A három adatbázis fontos forrásul szolgálhat az oktatástörténet, a helytörténet, a családtörténet, a társadalomtörténet, illetve a magyar jezsuita rendtörténet kutatói számára.

Az 1626-tól működő győri gimnázium anyakönyvei az 1630–1773 közötti időszakból maradtak fenn és 20595 diák nevét és adatait tartalmazzák.

Az 1626-tól működő pozsonyi gimnázium matrikulái az 1650–1773 közötti évekből ismeretesek és mindösszesen 19648 diákról őriztek meg adatokat.

Az 1616-ban megnyitott nagyszombati gimnázium anyakönyvei a kezdeti néhány évfolyam (1616–1618) után 1625–1772 között folyamatosak és mintegy 31996 diákról szólnak.

Az adattár használatát útmutató könnyíti meg. Itt olvashatunk az adatrögzítés és közlés módszertanáról, részletes magyarázatokat találunk a felvett információk tartalmáról, arról, hogy az adatok forrásban előforduló alakja(i) és az adatbázisban szereplő megjelenései között milyen összefüggések vannak. Rendelkezésünkre áll egy rövidítésjegyzék is. És mivel elektronikus adattárról van szó, a tartalomban lehet keresni – a keresést a Hungaricana felülete könnyíti meg. Az adattár összeállítói ígérik az anyag papíralapú közlését is olyan kiadvány formájában, melynek bevezető tanulmányai részletesen ismertetik majd az intézmények és a diákság történetét.