A levéltár története

A jezsuita rend már több mint 450 éves múltra tekint vissza Magyarországon. Az 1561. évi nagyszombati megtelepedést követően a rend a nagy nehézségek ellenére is látványos fejlődést ért el a három részre szakadt országban. A rend legnagyobb hatású magyar tagja, az esztergomi érsekké kinevezett Pázmány Péter (1570–1637) támogatásával nagyszombati kollégiumuk 1635-ben egyetemi szintre emelkedett. A török korszak végén, 1700-ban emellett már 9 kollégium, 13 rendház és 18 missziós állomás működött Magyarországon összesen 423 jezsuitával, akik a közös Provincia Austriae-hoz tartoztak. A rend 18. századi virágkora 1773-ban hirtelen ért véget, amikor XIV. Kelemen pápa az európai nagyhatalmak politikai nyomására feloszlatta a rendet. A feloszlatáskor Magyarország területén 36 gimnázium, 15 kollégium, 19 rendház és 10 missziós állomás létezett, ahol 838 jezsuita tevékenykedett. Emellett mintegy 70 magyar misszionárius a dél-amerikai redukciókban dolgozott. Bár a rend első korszaka ezzel véget ért, hatásuk a kora újkori magyarországi hitélet, kultúra, tudomány és oktatás területén felbecsülhetetlen.

A rend újjáalakulására 1814-ben került sor, ám Magyarországra való visszatérésük csak a 19. század közepén, 1853-ban történt meg, amikor Nagyszombatban nyílt noviciátus. Ezt követően 1854-ben Pozsonyban filozófiai tanulmányi házat létesítettek, majd 1858-ban Szatmáron egy konviktus, 1860-ban pedig Kalocsán a gimnázium és a konviktus vezetését vették át. 1871-től a rendtartomány hivatalos neve „Osztrák-Magyar Provincia” lett.

Az önálló magyar rendtartomány 1909-ben jött létre, amelyhez akkor két kollégium, egy noviciátus és három rendház tartozott, összesen 182 jezsuitával. Budapesten a jezsuiták 1886-ban települtek meg újra. 1912-ben létesítették a Horánszky utcai Kongregációs Otthont, ami a rend világi műveinek adott otthont. Itt működtek a Bíró Ferenc (1869–1939) által alapított A Szív és a Bangha Béla (1880–1940) által szerkesztett Magyar Kultúra folyóiratok szerkesztőségei. 1922-ben Szarvas Miklós (1890–1965) a kínai misszióba indult, amelynek eredményeképpen 1936-tól a rendtartomány Tamingban saját missziós állomást tartott fönn. 1928-ban nyílt meg a budai Manréza, ahol a noviciátus mellett egy lelkigyakorlatos ház is helyett kapott.

1950-ben a jezsuiták működését is betiltotta a kommunista államhatalom, a 250 jezsuita közül 77-en közel 240 évet töltöttek börtönben. Mások (köztük a növendékek többsége) külföldre menekültek, ahol a missziókban és a külföldi magyarság lelkipászori ellátásában dolgoztak. 1989-ben újból engedélyezték a jezsuita rend működését, ekkor visszatértek a jezsuiták a kispesti, hódmezővásárhelyi, szegedi rendházakba és templomokba. 1993-ban megnyitotta kapuit a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, az egykori budai Manréza helyett pedig Dobogókőn nyílt új lelkigyakorlatos központ.

HDA jezsuita rend föloszlatásával 1773-ban az osztrák rendtartomány és magyarországi intézményeinek levéltárai is szétszóródtak. A rend első korszakából megmaradt iratok ma elsősorban a Magyar Országos Levéltárban (Acta Jesuitica), az ELTE Egyetemi Könyvtárban (Hevenesi-gyűjtemény), a Pannonhalmi Bencés Főapátság Könyvtárában (Jesuitica, más néven Paintner-gyűjtemény) és a bécsi Österreichische Nationalbibliothek kézirattárában lelhetők fel. A jezsuita levéltár jelenlegi anyagában csak kis számban találhatóak a rend első korszakából iratok, 1614-től. Ezek közül mindenképpen kiemelendő az ungvári Historia Domus, és a turóci novíciátus 17-18. századi anyakönyve.

Az önálló magyar provincia levéltárát a történeti könyvtárral együtt 1934-ben alapították Gyenis András SJ vezetésével. Megvásárolták Szittyay Dénes és Pompéry Aurél jezsuita történeti tárgyú hagyatékait, Siska István pedig a bécsi levéltárakban gyűjtött további iratmásolatokat. 1949-ben a veszélyes politikai helyzet miatt megsemmisítették a tartományi levéltár személyes vonatkozású iratait, majd a rend 1950. évi betiltása során a további levéltári anyag is nagyrészt elkallódott. A megmaradt iratok összegyűjtése és rendezése 1991-ben kezdődött Lukács László SJ vezetésével. 1997-től Molnár Antal lett a levéltár igazgatója, mellette a levéltár és könyvtár munkáját 2002-től Bikfalvi Géza segíti. 2011 szeptemberében a levéltár új vezetője Mihalik Béla Vilmos lett.

A jelenlegi levéltár túlnyomó részét a külföldön működő magyar provincia (1950–1989) iratanyaga, egyes rendházak 1950 előtti levéltárainak töredékei, valamint a 20. századi jezsuiták személyes hagyatékai teszik ki. Közülük rendi történészek (Szittyay Dénes, Petruch Antal és Holovics Flórián) hagyatékai a rend 16–18. századi magyarországi történetének számos forrását tartalmazzák másolatban. Jelentős még a bécsi Ungarisches Kirchensoziologisches Institut és igazgatójának, András Imrének hagyatéka a külföldi (elsősorban ausztriai) magyarság hitéletére és a magyarországi római katolikus egyház 1989 előtti helyzetére vonatkozóan.

A személyi hagyatékokat jól kiegészíti a fotógyűjtemény, amely azonban nem csak a rend tagjairól, hanem a rendházakról, rendi intézményekről készült értékes fényképsorozatot tartalmaz. Ennek feldolgozása, és egy, a világhálóról is elérhető digitalizált adatbázisa terveink szerint a következő években kerül kialakításra.

A rendi levéltár 1991. évi újjáalakulását követően az iratanyag először a Mária utcai rendház tetőterében került elhelyezésre. A Mária utcai és Horánszky utcai épületek fokozatosan kerültek vissza a jezsuita rend tulajdonába, a jogi helyzet rendezésével párhuzamosan megkezdődött az épületek felújítása. Ez a levéltár életében is számos nehézséget okozott, főleg hogy az iratanyag raktári elhelyezése több, különálló részben történt. A raktári elhelyezés kérdése 2010-ben oldódott meg, amikor a Horánszky utca 20. szám alatti épület alagsorában egy 100 m2 alapterületű, kétosztatú raktári helység kialakítására került sor. A levéltár hosszútávú, biztonságos és állományvédelmi szempontból is megnyugtató elhelyezésére így kerülhetett sor. Az állományvédelmileg is megfelelő raktári körülmények kialakítását egy páraelszívó és egy páramérő készülék segíti 2011 őszétől. A 70 iratfolyóméternyi levéltári anyag szinte teljes egészében, alapszinten rendezett, tárolása 2003-ban és 2011-2012-ben beszerzett savmentes levéltári dobozokban történik Dexion-Salgó polcrendszeren. Az alagsori raktárhelyiséggel egy épületszárnyban kapott helyet a levéltár irodája is, ahol a legfontosabb segédkönyvtári állomány is elhelyezésre került. Itt történik a kutatók fogadása. A kutatószolgálatot Bikfalvi Géza látja el, hétközben folyamatosan, mindennap délelőtt látogatható a levéltár, ám előzetes bejelentkezés ajánlott és szükséges.

A Horánszky és Mária utcai épületek felújításának lezárultával, a hosszútávon is biztonságos megőrzést segítő raktári helység kialakításával immár egy jól működő, rendezett és kutatható jezsuita rendi levéltár léte már nem csupán remény, hanem örömteli valóság.

Ajánlott irodalom:

Acta Jesuitica. In: Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma. Szerk.: Buzási János. Budapest, 1992. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai I. Levéltári leltárak 8.) 44–47.

Szilas László: Quellen der ungarischen Kirchengeschichte aus ehemaligen Jesuitenarchiven. In: Ungarn-Jahrbuch 4. (1972) 172–189. – Függelékül: Lukács László, Litterae annuae der österreichischen Provinz (184–188).

Velics László: Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából. I-III. Budapest, 1912-1914.

Polgár László: Bibliographia de historia Societatis Iesu in regnis olim corona hungarica unitis (1560-1773). Roma, 1957.

Monumenta antiquae Hungariae [1550-1600]. I-IV. Ed.: Ladislaus Lukács SI. Roma, 1969-1987. (Monumenta historica Societatis Iesu, 101, 112, 121, 131).

Jezsuita okmánytár I/1-2. Erdélyt és Magyarországot érintő iratok 1601-1606. S. a. rend.: Balázs Mihály. Szeged, 1995. (Adattár 16-18. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 34).

Petruch Antal SJ: Száz év a magyar jezsuiták múltjából 1853-1950. I-III. Kecskemét, 1992-1994. (Anima Una könyvek, 5-6).

Catalogi personarum et officiorum Provinciae Austriae S. I. [1551-1773]. I-XI. Ed.: Ladislaus Lukács SI. Roma, 1978-1995. (Monumenta historica Societatis Iesu, 117, 125).

Lukács Ladislaus SI: Catalogus generalis seu Nomenclator biographicus personarum Provinciae Austriae Societatis Iesu (1551-1773). I-III. Romae, 1987-1988.

Bikfalvi Géza: Magyar jezsuiták történeti névtára 1853–2003. Bp., 2007. (METEM-könyvek, 53).