Hegyi János

Szülővárosából, Győrből lépett be a bp.-i Manrézában a Társaságba. A próbaidő után ott végezte a retorikát is. A bölcseleti tanulmányokra 1942–4-ben Kassára került. Utána a háború utáni nehéz időkben Pécsett volt internátusi nevelő. A teológiai tanulmányokra 1947–50-ben Rómába került. Ott szentelték pappá 1949-ben. 1951–2-ben a felsőnémet rendtartomány kollégiumában, St. Blasienben volt nevelő. A harmadik próbaévet a vallon-belga Wépionban végezte. Bölcseleti tanulmányokat folytatott a leuveni egyetemen 1954–5-ben, melyeket a doktorátussal fejezett be. 1956-ban a német nyelvű rendtartományok közös bölcseleti főiskoláján, Pullachban kezdett tanítani, ahol 1957-ben rektorhelyettes, 1958-ban pedig rektor lett. Ezt a hivatalt 1965-ig töltötte be. Utána 1966–7-ben a római Német–Magyar Kollégiumban volt lelkivezető. Két év múlva visszakerült Münchenbe, ahol a német asszisztencia tartományfőnöki konferenciájának titkára lett. 1970–88-ig a müncheni érsekség lelkigyakorlatos házának, Fürstenriednek volt az igazgatója, melyet teljesen felújított és egy új, nyolcvanszobás szárnnyal és kápolnával bővített. Már 1968-ban a Mo.-on kívül Európában élő jezsuiták elöljárója lett. 1977-ben a magyar rendtartomány II. szekciójának, a külföldön élő jezsuitáknak főnöke lett 1986-ig. Nagy körültekintéssel és okossággal látta el vezetői feladatát. Már 1967-ben Münchenben megszervezte P. Héjja Gyula tartományfőnök megbízásából az első magyar jezsuita találkozót. Akkora sikere lett, hogy ettől kezdve minden harmadik évben volt találkozó P. Hegyi lelkigyakorlatos házában, Fürstenriedben. Ezek a találkozások nagyban hozzájárultak az egység és az összetartozás tudatának ébrentartásához. Onnan indult el például a mo.-i egyház, főleg a papképzés szempontjából fontos Teológiai Kiskönyvtár létrejötte. Tartományfőnöksége alatt nyílt meg 1978-ban a torontói magyar újoncház. Szerepe volt a leányfalusi lelkigyakorlatos ház létrehozásában is. 1988-ban kérte felmentését a lelkigyakorlatos ház vezetése alól, és a müncheni jezsuiták Zuccali utcai rendházába költözött. Onnan számos lelkigyakorlatot vezetett nemcsak Fürstenriedben, hanem másutt is. A felszabadulás után 1990-ben Mo.-ra hívták, és a tartományfőnök rábízta a rendi újoncok nevelését Hódmezővásárhelyen. Nehéz hónapok voltak ezek a számára. Néhány évvel később így foglalta össze vallomásában ezeket a tapasztalatokat: „Csalódottan érkeztem vissza Münchenbe négy hónap után. Segíteni akartam, de nem sikerült. Be kellett látnom, hogy én otthon már idegen vagyok.” Amikor a felsőnémet rendtartomány feladta a Zuccali utcai rendházat, az angolkisasszonyok központi házában lett lelki igazgató.