Kerekes István (kínai nevén: Ko Szetö)

1923–5 között Érden volt novícius. 1926–7-ben Szegeden filozófiai tanulmányokat folytatott, majd a kínai misszióba kérte magát; 1928-ban Egenhovenben tanulta a filozófiát. 1929-ban Tiencsinben, 1930–1-ben Tamingban tanulta a kínai nyelvet. 1932–5 között Sanghajban teológiát végzett, ahol 1934 tavaszán felszentelték. 1936-ban Vuhuban töltötte a terciát. 1937-ben Tamingban volt miniszter. 1938–49 között Pujangban volt misszionárius. 1949–51-ig Szücsouban misszionárius és a kalocsai iskolanővérek gyóntatója volt, majd hosszas hányódás után kiutasították a kommunista hatóságok. Kínából való kiűzetése után először Makaóra, majd Tajvanra került, ahol a kínai–magyar szótáron dolgozott. Később újból missziós munkát vállalt: a part menti halászok és a sómunkások között apostolkodott. Időközben motorbalesetet szenvedett; a kórházban előrehaladott szívbajt állapítottak meg nála. Felgyógyulása után a központban kapott beosztást, csak misézni, gyóntatni és prédikálni engedték.