Rajcsány György

Nemeskosztolányban született, Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. Hat évvel előtte tért át a katolikus hitre. A próbaidő után egy-egy évig Győrben és Trencsénben tanított. 1692–4-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet, utána Lőcsén, Ungváron, majd újra Lőcsén tanított. 1698-ban Nagyszombatban kezdte meg teológiai tanulmányait, majd három évig Grazban folytatta. Ott szentelték pappá 1701-ben. A következő évben Győrben végezte a harmadik probációt. 1703-ban Nagyszombatban bölcseletet tanított, ezt követően Sopronban lett hitszónok. 1705-ben visszatért Nagyszombatba, ahol három évig bölcseletet és két évig kazuisztikát tanított, az utolsó évben a Központi Szemináriumot vezette. 1710–3-ban Rómában a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója volt. Visszatért Nagyszombatba, és tizenöt évig ott működött. 1704-től egy évig szentírástant tanított, majd 1722-ig ő vezette a teológia tanszékét. 1723–5-ig a Központi Szemináriumot irányította, majd 1729-ig rektor volt. Közben 1713–4-ben a bölcsészettudományi, 1715–22-ben a teológiai kar dékáni tisztét viselte. 1730–2-ben Kassán kancellár volt. 1733–4-ben Kolozsváron rektorként működött. Marosvásárhelyen halt meg 1734-ben. A nagyszombati egyetem egyik legjelentősebb tanára volt. Műveiben, melyek mind Nagyszombatban jelentek meg, bölcseleti és jogi kérdésekkel, valamint az alapító Szent Ignác életének részleteivel foglalkozott.