Fáy Dávid
1722. febr. 22. Fáj. Nyelv: magyar. SJ 1736. nov. 8. Bécs. Psz. 1748. Besztercebánya F. 1755. ápr. 13. 4 fog. prof. Maragnon. †1767. jan. 12. Lisszabon.
Életrajz
Nagyszombatból rétorként lépett be a bécsi újoncházba. Próbaideje után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. Onnan 1740-ben Nagyszombatba került a bölcseleti tanulmányok végzésére. 1743–4-ben Sopronban, majd egy-egy évig Nagyszombatban és Győrben tanított. A teológiát Bécsben kezdte el 1747-ben, és Kassán folytatta. 1748-ban szentelték pappá. 1751-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1752-ben Kassán héber nyelvet tanított és tábori lelkész volt. 1753. június 1-jén Lisszabonból a dél-amerikai Marañónba hajózott, ahová július 16-án érkezett. Tapuitaperában missziózott az amanajo indiánoknál, ahol sikerült békét közvetítenie a guanajara indiánokkal a Marañonban és Gran Parában érvényben lévő „missziós kormányzat” értelmében. A portugál kormányzó, Francisco Xavier de Mendonça Furtado, Pombal miniszter testvére, ezt a megegyezést „lázadó politikai békekötés”-nek minősítette, és megtámadta a missziót. Fáy ekkor Marañónba került, teológiát tanított. Levelet írt a portugál királynőnek, Ausztriai Mária Annának. Levelét azonban a portugálok elfogták és meghamisítva továbbították. Ennek alapján Fáyt lázadással és felségsértéssel vádolták. 1757-ben elfogták és Portugáliába vitték. Ott először Rorizba száműzték. 1759-ben az almeidai börtönbe, onnan 1762-ben a lisszaboni São Julião da Barra erődbe került, és ott halt meg.
M
M: Regia Seren. Archiducis Josephi indoles. Nagyszombat, 1745.
Ir
Ir: DHCJ II. 1384; MKL III. 519; Nom. I. 320; Po III/1 6708–12; Po Magyar 891–8; So III. 579; St 78–9; Szi III. 217–8; ÚMÉL II. 539–40; Zakarjás János és Fáy Dávid délamerikai jezsuita misszionáriusok úti levelei (1449–56). Földrajzi Közlemények 38. (1910) 115–28, 215–36; Szittyay D.: Egy magyar hithirdető a Pombál-féle egyházüldözés rémnapjaiban. Magyar Kultúra 2. (1915) 418–27, 468–71, 518–22; Bangha 163; Pinzger F.: Fáy Dávid. Magasztos eszmék útján. Bp., 1931. 19–20; Bangha B.: Fái Fáy Dávid. Missziós játék 5 felvonásban. (Incze István néven) Bp., 1932; Fáy Dávid. A katolikus hitterjesztés története. II. Bp., 1938. 490–3; Ács T.: Délamerikai magyar utazók a XVII. és XVIII. században. Földgömb 9. (1938) 67–74; Uő: Fáy Dávid. Akik elvándoroltak. Bp., 1940. 139–70; Reisz E.: P. gróf Fáy Dávid Alajos. A Jézustársasága és a Világmisszió. Bp., 1942. 28; Uő: Magyar jezsuiták Pombal börtönében. Bp., 1941; Szétsy J.: Magyar jezsuita portugál börtönben (Fáy Dávid Alajos 1721–1767). Gyenis A.: Hittel és tudással. Bp., 1942. 153–60; Zrínyi J.: Fái Fáy Dávid. SJ, egy magyar hithirdető Brazíliában. (1721–1767). Katolikus Missziók 20. (1944) 36–8, 46–7, 55; Rónai P.: As cartas do P. D. Fáy e a sua biografía. Anais Bibliot. Nac. 64 (Rio de Janeiro 1944) 191–273; Meszlényi A.: Fáy Dávid. Magyar szentek és szentéletű magyarok. München, 1975. 124–35; Hets A.: Fáy Dávid indián missziója. Szolgálat 38. (1978) 45–53; Bartusz-Dobosi L.: Magyar jezsuita missziósok az „Indiákon”. MJK 211–2; Balázs D.: Fáy Dávid. Adalékok a dél-amerikai magyar utazók munkásságához. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. Érd, 1991. 38–9; MUL 113–4; Nemeshegyi P.: Fáy Dávid. Magyar jezsuiták a 17–18. századi Dél-Amerikában. A Szív 88. (2002. június) 6, 18; Lacza 114.
Születési idő
1722-02-22
Születési hely
Fáj
Belépés ideje
1736-11-08
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1755-04-13
Fogadalomtétel helye
Maragnon
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1748
Papszentelés helye
Besztercebánya
Halálozás ideje
1767-01-12
Halálozás helye
Lisszabon
Beszélt nyelvek
magyar