Cser Palkovits István

1926–8 között Érden volt skolasztikus novícius. 1929–31 között Szegeden hallgatta a filozófiát. 1932–4-ig a pécsi Pius Kollégiumban volt magiszter: hittant, francia nyelvet, matematikát és természetrajzot tanított. 1935-ben Innsbruckban kezdte el teológiai tanulmányait, majd 1938-ban Szegeden végzett, s ugyanitt végezte harmadik probációját. 1940-től a pesti Jézus Szíve-templomban, majd Kispesten lelkészi munkát végzett. 1943-ban rövid ideig Hódmezővásárhelyen lelkipásztor, majd újból Bp.-en miniszter és kongregációs prézes volt. 1944-től Pécsett hittant tanított. 1946–7 folyamán Szegeden volt lelkipásztor, a következő években a veszprémi szemináriumban spirituális. 1949-ben elhagyni kényszerült az országot. 1957-től Bécsben, a következő évtől kezdve Innsbruckban a magyar emigránsok lelkipásztora volt. 1960–1-ben Bécsben, a Pázmáneumban, 1962–5 között pedig a bécsi burgenlandi szemináriumban volt spirituális, valamint a bécsi magyar lelkésznek segített a magyarok lelki gondozásában. 1966–70 között kórházlelkész, 1971–90-ig Bécs-Mauerban plébániai lelkész volt. Bécsi tartózkodása idején Mindszenty bíborosnak volt a gyóntatója, akinek halálánál is jelen volt. 1990-ben hazatért Mo.-ra, először a Radvány utcai rendházban élt, majd Pilisvörösvárra került, ahol elhunyt.