Schönwisner István

Bécsben vették fel a Társaságba, és Trencsénben kezdte el szerzetesi életét. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1760-ban Zsolnán tanított, majd két évig Bécsben bölcseletet tanult. 1763–5-ben Sopronban tanárkodott. Következett a négyéves teológiai kurzus Nagyszombatban. 1768-ban szentelték pappá. 1770–1-ben a nagyszombati szemináriumban, a következő évben a bécsi Theresianumban volt nevelő. 1773-ban Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet, amikor a Társaságot feloszlatták. Ekkor a legfiatalabb volt a számos magyarországi történészcsoportból. 1777-ben a nagyszombati egyetemi könyvtárral, ahol Pray György másodigazgató volt, Budára költözött. Évekig együtt lakott vele és Wagner Károllyal. Az egyetemen régiségtant és éremtant adott elő. 1794–1818 között az Egyetemi Könyvtár igazgatója volt. 1802-ben kanonok lett Nagyváradon. A régiségtan és a történelmi segédtudományok meghonosítói közé tartozott az egyetemi oktatásban. Ásatásokat is végzett. Ő fedezte fel Aquincumot és a másik római város, Sabaria, a mai Szombathely romjait, ahol a feltételezések szerint Tours-i Szent Márton született. Görög és római régiségtanai hosszú ideig voltak használatban az egyetemi oktatásban. Háromkötetes éremkatalógusa a magyar érem- és pénztörténet alapvető műve.