Lobodka József

1854–6 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius, majd utána Baumgartenban retorikus. 1861–4-ig a szatmári konviktusban volt felügyelő. 1865-ben Pozsonyban filozófiát, majd 1866–7-ben Innsbruckban teológiát tanult. 1868-ban Pozsonyban a novíciusmester sociusa volt, egyben a terciát végezte. 1869-ben Nagyszombatban szolgált mint lelkész és szlovák nyelvű szónok. 1870–83-ig Szatmárnémetiben volt a konviktus vezetője, a Mária-kongregáció prézese. 1884-ben a renden kívül élt. 1885-ben Nagykapornakon lett lelkész. 1886–7 folyamán Nagyszombatban lelkész és szlovák nyelvű szónok volt; 1888–93 között Szatmárnémetiben spirituális volt és a konviktus vezetője. 1894–8-ig meggyengült egészsége miatt Nagyszombatban volt könyvtáros és templomi gyóntató. 1899-ben Nagykapornakon volt lelkész.