Lovas Pál

Középiskolai tanulmányait Sátoraljaújhelyen kezdte, Kassán folytatta, majd Bp.-en az Árpád Gimnáziumban fejezte be. Ezután tanítói és kántori oklevelet szerzett, majd a katonaság után papi hivatást érzett, és belépett a kassai egyházmegye szemináriumába. Pappá szentelése után a tanítóképző tanára lett, majd püspöke Rómába küldte, hogy kiegészítse bölcseleti és teológiai tanulmányait. A jezsuiták egyetemén, a Pápai Gergely Egyetemen és a Germanicumban tanult. Hazatérte után Szerencsen, Tarcalon és Tornyoson volt káplán. A római években azonban megkapta a jezsuita hivatás csíráit is, ezért jelentkezett a Társaságba. 1932–3 folyamán a zugligeti Manrézában volt páternovícius. 1934–6 között a pécsi Pius Kollégiumban magyar és latin nyelvet tanított, közben az egyetemen latin–francia szakon tanult. 1937-ben Szegeden végezte a terciát. 1938-tól a Manrézában volt lelkigyakorlat-vezető és misszionárius. 1941-ben Szatmárnémetiben spirituális és a Mária-kongregáció prézese volt. 1942-ben Kalocsán működött mint lelkész, a Jézus Szíve és a Jó Halál társulatok elnöke. 1943-ban Hódmezővásárhelyen spirituális és hittantanár volt. 1944–8 között Kispesten lelkész, spirtuális, könyvtáros, a Mária-kongregációk vezetője volt. A szétszóratás után először Vácon lett lelkész, majd Tahitótfaluban kántor. 1953-tól a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.