Faragó László

Próbaidejét tizenöt éves korában kezdte az érdi noviciátusban. Utána Kalocsán elvégezte a gimnázium négy felső osztályát, majd retorikát tanult Bp.-en a Manrézában. Szegeden volt bölcsészhallgató két évig, három évig magiszter Pécsett, és négy évig teológus Szegeden. Ott szentelték pappá 1939-ben. 1944-ben megszerezte a latin-magyar szakos tanári diplomát. A háború után az iskolák államosításáig latint és magyart oktatott Pécsett, majd Kaposváron lelkipásztor és népmisszionárius volt. A feloszlatás után Bp.-en, egyebek mellett a kispesti volt jezsuita templomban lett kisegítő lelkész. Amikor ezt lehetetlenné tették, elment segédmunkásnak. 1955. augusztus 23-án letartóztatták, és 1956. február elején nyolc év börtönbüntetésre ítélték. A másodfokú tárgyaláson, 1957 őszén a vádat átminősítették, és a büntetést letöltöttnek vették. Utána munkás lett egy gyermekotthonban. 1972 őszén Rómába utazhatott, hogy a Társaság vezetőinek beszámolhasson a jezsuiták mo.-i helyzetéről, és így tisztázhattak felmerült jogi kérdéseket. Nyugdíjazása után Bp.-en, a Karolina úti lelkészségen végzett apostoli munkát.