Hell (Höll) Miksa
1720. máj 15. Selmecbánya. Nyelv: német, szlovák. SJ 1738. okt. 18. Trencsén. Psz. 1751. Bécs. F. 1756. febr. 2. 4 fog. prof. †1792. ápr. 14. Bécs.
Életrajz
Apja Selmecbányán a bányászatban használt gépek felügyelője volt, valószínűleg tőle örökölte matematikai és technikai képességeit. Besztercebányáról lépett be Trencsénben a Társaságba. 1741–3-ban Bécsben bölcseletet és a következő két évben matematikát tanult Fröhlich professzor vezetése alatt, de már akkor segédkezett Joseph Franznak, aki az egyetem csillagvizsgálójának volt az igazgatója. Ezekben az években készített egy újabb kiadást Giovanni Crivelli Arithmetica című könyvéből. 1746–7-ben Lőcsén tanított középiskolában. 1748–51-ben Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1751-ben. A harmadik próbaévet Besztercebányán töltötte. 1753–5-ben Kolozsváron matematikát tanított, vezette a kollégium épületének felújítását, és berendezett egy csillagvizsgálót. Tervezte egy matematikai kézikönyv elkészítését is, de csak az első fejezettel, az algebrával lett kész. Ezt 1755-ben adta ki. Ebben az évben ő lett a bécsi egyetem új csillagvizsgáló intézetének igazgatója. Már bécsi tanulmányai alatt készített nap- és vízórát. 1757-től teljesen a csillagászatnak szentelhette életét. Megfigyeléseit az Ephemerides Astronomicae című évkönyvekben közölte 1757-től kezdve, harminchét kötete jelent meg. Kapcsolatban állt korának minden jelentősebb csillagászával. Mo.-on több csillagvizsgálót rendezett be, így Egerben, Budán és Nagyszombatban. 1767-ben VII. Keresztély dán király meghívta, hogy Skandinávia északi részén figyelje meg 1769. június 3-án a Vénusz átvonulását a Nap előtt. Ennek abban a korban nagy jelentősége volt, mert ezt a jelenséget tartották a legbiztosabb bázisnak a Nap–Föld-távolság megállapítására. Az expedíció helyéül Vardø szigetét választották. Hell társa a szintén jezsuita Sajnovics János volt. 1768 októberétől nyolc hónapon át tartózkodtak ott. Hell tanulmányozta az északi fény jelenségét, a földmágnesességet, és meteorológiai megfigyeléseket tett. Magát a Vénusz átvonulását is minden nehézség nélkül meg tudták figyelni a kedvező időjárás miatt. 1769 novemberében Koppenhágában beszámolt az Akadémiának megfigyeléseiről. Hell jelentését csak a következő év februárjában publikálta. Készített az útról egy háromkötetes művet is, mely azonban kiadatlan maradt. Részleteket közölt csak belőle Ephemeridesében. Később egyes csillagászok, főleg Karl Ludwig von Littrow 1834-ben, kétségbe vonta Hell szavahihetőségét. Simon Newcomb 1883-ban újból átvizsgálta Hell feljegyzéseit, és bizonyította, hogy Littrow feltételezései nem helytállók. A vardøi tartózkodásnak a finnugor nyelvtudományra is hatása volt. Sajnovics tanulmányozta a lapp nyelvet, és bizonyította a nyelvrokonságot. Erről szóló műve, a Demonstratio idioma Ungarorum et Lapporum idem esse Koppenhágában 1770-ben, Nagyszombatban 1772-ben jelent meg.
M
M: Elementa Algebrae Joannis Crivelli magis illustrata. Bécs, 1745; Compendia varia praxesque omnium operationum arithmeticarum. Kolozsvár, 1755; Ephemerides astronomicae ad meridianum Vindobonensem. 37 k. Bécs, 1757–86; német kivonat: Beiträge zur praktischen Astronomie […] aus dem Lateinischen übersetzt A. Jungnitz. 4 k. Breslau–Hirschberg, 1791–4; Anleitung zum nützlichen Gebrauch der künstlichen Stahlmagneten. Bécs, 1762; Tabulae solares […] N. L. de la Caille cum supplemento. Bécs, 1763; Tabulae lunares […] T. Mayer cum supplemento. Bécs, 1763; De satellite Veneris. Bécs, 1765; Observatio transitus Veneris ante discum solis die 3. Junii 1769 Wardoehusii. Koppenhága, 1770, Bécs–Lipcse, 1771; De parallaxi solis ex observationibus transitus Veneris anni 1769. Bécs, 1774; Methodus astronomica sine usu quadrantis vel sectoris […] 5. kiad. Bécs, 1774; Aurorae borealis theoria nova pars I. In Ephemederis, 1777; Max. Hell’s Schreiben über die allhier in Wien entdeckte Magnetkur an einen seiner Freunde. Bécs, 1775; Unpartheische Bericht der allhier gemachten Entdeckungen der künstlichen Stahlmagneten in verschiedenen Nervenkrankheiten. Bécs, 1775; P. Maximilian Hells Chronologisch-genealogisch-historisches Handbuch zum Behuf des Gedächtnisses / aus dem Lateinischen übersetzet, verbessert, vermehret, und bis auf das Jahr 1797 fortgesetzet von Anton Edlen von Geusau. Bécs, 1797; Hell levelezése. Kiadta Pinsger F. Bp., 1927; Csaba Gy.: A csillagász Hell Miksa írásaiból. Bp., 1997.
Ir
Ir: Guilhermy I. 344–5; LKKOS 468–70; MAMŰL IV. 89–90; MKL IV. 740; Nom. I. 539; Pe 1071; Petrik 1712–1860/II; Po III/2 8628–75; Po Magyar 937–75; So IV. 237–58; St 128–9; Szi IV. 659; ÚMÉL III. 212–3; C. L. Littrow: P. Hell’s Reise nach Wardoe bei Lappland und seine Beobachtung des Venus-Durchganges im Jahr 1769. Bécs, 1835; S. Newcomb: On Hells Alleged Falsification of his Observations of the Transit of Venus in 1769. Monthly Notice of the Royal Astronomical Society. XLIII, 1883. 371–81; Discussion of Observations of the Transits of Venus in 1761 and 1769. Astronomical Papers. II. Washington, 1891, 302–5; Hankó V.: Hell Miksa. Régi magyar tudósok és feltalálók. Bp., 1905. 48–50; Pinzger F.: Hell és Sajnovics vardöi útja. Klny. Kalocsa, 1912; Bangha 165; Pinzger F.: Hell Miksa emlékezete. 2 k. Bp., 1920–7; Cavalloni F.: Hell Miksa, a magyar jezsuita csillagász. KatSzle 53. (1939) 31–6; Lőrincz Z.: A finn–magyar rokonság felfedezése: Hell Miksa emlékezete. Búvár 6. (1940) 1, 3–5; Csóka J. L.: Hell Miksa tudományos akadémiája. A magyar tudományosság megszervezésének kísérlete a XVIII. században. Pannonhalma, 1942. 30–46; Kisbán E.: Hell Miksa, a magyar csillagász. Bp., 1942; Horváth Á.: Hell Miksa. Csillagok világa (1948) 4, 112–4; Barta L. ifj.: A magyar csillagászat történetéből. II. Bp., 1959. 133–5, 140–1; Horváth Á.: Hell Miksa és Sajnovics János. Csillagnézők. A csillagászat regénye. Bp., 1961. 218–24; Bartha L.: Hell Miksa expedíciója és a napparallaxis kérdése. Csillagászati Évkönyv (1969) 146–64; B. Szabó E.: Hell Miksa emlékezete. Föld és Ég 5. (1970) 74; M. Zemplén J.: Hell Miksa, a XVIII. század nagy magyar csillagásza (1720–1792). A Fizika Tanítása 9. (1970) 123–5; Zétényi E.: Hell Miksa csillagász (1720–1792). Acta Academiae paedagogicae. VIII. 1970. 439–52; Uő: Hell Miksa csillagász. VIII. 1970. 439–54; Uő: Hell Miksa (1720–1792). Természet Világa 101. (1970) 5, 210–1; Maximilián Hell. 1720–1792. Banská Stiavnica, 1970; D. Janota: Maximilián Hell. Bratislava, 1970; L. Pajdusákova: Maximilián Hell 15.5.1720–14.4.1792. Hurbanovo, 1970; Vida M.: Hell Miksa. Orvosi Hetilap 113. (1972) 2261–3; Bartha L.: Hell Miksa. Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Bp., 1973. 81–4; Uő: Hell Miksa orvosi nézetei és működése. Orvosi Hetilap 117. (1976) 2805–8; Uő: Hell Miksa és a földrajzi helymeghatározás pontossága a XVIII. században. Klny. Bp., 1977; Cesta Maximiliána Hella do Vardö pri Laponsku a jeho pozorovnanie prochodu Venuse roku 1769. Bratislava, 1977; Zétényi E.: Hell Miksa és a 200 éves egri csillagvizsgáló. Fizikai Szemle 28. (1978) 4, 150–1; H. Holzapfel: Pater Maximilian Hell S. I. i Danmark. Et bidrag til Kirkens historik i Danmark i sidste halvdel af 18. arhundrede. Würzburg, 1979; Jakó Zs.: Hell Miksa (1720–1792). Korunk 38. (1979) 8–9, 552; Mészáros, 479; Bartha L. ifj.: Sajnovics János, Hell Miksa és a „magyar őstörténet”. NyK 85. (1983) 297–304; Heinrich L.: Hell Miksa (Maximilián Höll) kolozsvári tevékenysége. Természet Világa 119. (1988) 1, 37–9; Szimán O.: Páter Hell Miksa hozzászólása a Vénusz holdjának kérdéséhez. I–II. Fizikai Szemle 39. (1989) 11, 403; Hell Miksa. Akadémiai Kislexikon. I. Bp., 1989. 741; MTermTud 204–6; Hell Miksa. Encyclopaedia Hungarica. Calgary, 1992. 722; Hadobás S.: Hell Miksa és Sajnovics János bibliográfiája. Rudabánya, 1993; Hell Miksa. Földrajzi személyek lexikona. (Összeáll. Tokodiné Újházi Anna.) Debrecen, é. n., 60–1; Bartha L.: Hell Miksa. MUL 154–6; Vargha D.–Bartha L.: Hell Miksa. MTL 376–8; Kosztya 332–4; Balázsné Szabó E.: Hell Miksa szerepe a finnugor nyelvrokonság kutatásának előmozdításában. Líceum a szakemberképzésért és a tudományért. Bp., 2000. 43–7; Bangert 278; Lacza 116; Szilas L.: Hell Miksa (1720–1792). MJK 258–9; Turboly V.–Bartha L.–Mitre Z.: A fekete Vénusz. Hegyhátság 2004; Keszthelyi S.: Régi Vénusz átvonulások. Meteor 34. (2004) 4, 50–6; Hetesi Zs.: Hell Miksa és Sajnovics János nyomában. Természet Világa 135. (2004) 11, 514–6; Bartha L.: Hell Miksa légkörtani munkássága. Légkör 49. (2004) 4, 20–5; T. L. Hansen–P. P. Aspaas: Maximilian Hell’s geomagnetic observations in Norway 1769. Tromsø Geophysical Observatory Reports II. Tromsø, 2005; Teres Á.: Magyar jezsuita csillagászok. MJK 312–28; Abonyi I.: Hell Miksáról, aki 1769-ben elsőként mérte meg a Nap–Föld-távolságot. Fizikai Szemle 60. (2010) 7–8, 243–52.
Születési idő
1720-05-15
Születési hely
Selmecbánya
Belépés ideje
1738-10-18
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1756-02-02
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1751
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1792-04-14
Halálozás helye
Bécs
Beszélt nyelvek
szlovák