Szabó József II.

Miskolcon született. Gimnáziumi tanulmányait ugyanott, a minoritáknál végezte. Érden lépett be a Társaságba. 1929–31-ben Szegeden végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1932–4-ben Kalocsán a Loyoleumban volt felügyelő. 1935–8-ban Szegeden tanult teológiát, ott szentelték pappá 1937-ben, majd 1939-ben ugyanott végezte a harmadik próbaévet. 1940–4 között a bp.-i újoncházban a retorikát végző tanuló rendtagok vezetője, a szónoklattan tanára és az újoncmester helyettese volt. Már akkor kapcsolatban állt a műegyetemistákkal. Ez erősödött 1945-től, amikor a bp.-i rendházba került. Ő lett akkor az egyetemisták Mária-kongregációjának vezetője is. 1950-ben, a rendház tagjainak elhurcolásakor, nem volt otthon. 1950 őszétől a Haller téri plébánián lett sekrestyés. 1953-tól az Üllői úti Szent Kereszt-plébánia adminisztrátora volt. Lelkipásztori munkáját az egyetemisták körében kis csoportokban tovább folytatta. 1963. augusztus 22-én tartóztatták le Fonyódon. 1964-ben a fellebbviteli tárgyaláson hét évre ítélték, de 1968. november 22-én szabadult. Az Ecseri úti Szent Kereszt-egyházközség irodavezetője lett Bp.-en. 1976. szeptember 5-től hivatalosan felvették az esztergomi főegyházmegyébe. A kelenföldi Szent Gellért-plébánián lett helyettes plébános. 1993-ban a rend Radvány utcai otthonába, onnan 1995-ben a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonba került.