Szittyai Dénes

A Jézus Társaság második korszakában a magyar rendtagok közül az első igazán nagy formátumú történész Szittyai Dénes volt. Mindössze két évtizedet (1904–1925) töltött a jezsuita rendben, ebből az első 15 esztendő a szokásos tanulmányokkal telt. Ennek ellenére bámulatos munkabírással és koncepciózus elszántsággal gyűjtötte, másolta és katalogizálta a rend magyarországi és európai történetére vonatkozó forrásokat. A hazai levéltárak és könyvtárak mellett dolgozott a rend központi (1893-ban a hollandiai Exatenbe menekített) levéltárában, majd Klebelsberg Kunó kultuszminiszter megbízásából kutatott a spanyolországi Simancasban is. Részben az ő nevéhez is fűződik a magyar rendtartomány történeti levéltárának megalapítása, amelybe számos (sajnos azóta nagyrészt elveszett) 16–17. századi dokumentumot is összegyűjtött. Rövid tanárkodás és levéltárosi munka után, 1925-ben elhagyta a rendet, ekkor Prohászka Ottokár átvette a székesfehérvári egyházmegyébe, püspöki titkárrá nevezte ki. Pártfogójának halála után a következő két évtizedben összesen nyolc településen szolgált káplánként, köztük 1927–31 között Alcsúton Habsburg József királyi herceg udvari papja volt, majd 1948-ban az Oktatási Minisztérium alkalmazásába lépett, aminek következtében Shvoy Lajos püspök kiközösítette. A kommunista hatóságok 1949-ben a kistarcsai internálótáborban tartották fogva. A sorozatos csalódások, kielégítetlen ambíciói és a meg nem értettség hatására élete végén eltávolodott a katolikus egyháztól, ennek beszédes tanújele, hogy kéziratait részben az MTA Könyvtárára, részben a Dunamelléki Református Egyházkerület Levéltárára hagyta. Jezsuita vonatkozású forrásgyűjtésének jelentős részét viszont a rend kilépése után megtartotta, megteremtve ezzel a történeti levéltár alapjait.