Irsik Lajos

Először egyházmegyei szolgálatot végzett a szatmári egyházmegyében, keresett és kedvelt lelkipásztor volt Erdély egész területén; később lépett be a Társaságba. A nagyszombati noviciátust végezte el, majd 1915–7 között Innsbruckban volt filozófiai hallgató, 1918–9 folyamán átismételte teológiai ismereteit, és a kalocsai jezsuita gimnáziumban lett magiszter. Majd Bp.-en volt lelkész és a Mária-kongregáció prézese. 1922-ben Érden végezte a harmadik probációját. 1922–8 között, a magyar jezsuita provincia keretében, Szatmárnémetiben a Mária-kongregációk prézese, házfőnök és a konviktus igazgatója volt. Utána hasonló feladatokat töltött be ugyanitt a román provinciában. 1940-ben Szatmárnémeti visszakerült a magyar provinciába (1944-ig), ekkor újból házfőnök volt és a Mária-kongregációk prézese. 1946–50 között a kalocsai gimnáziumban a Mária-kongregáció és a Jézus Szíve Társulat vezetője, hittantanár, templomi gyóntató volt. 1950-ben Mezőkövesdre internálták, ahol 1951-ben elhunyt.