Tarnóczi István

Nyitranovákon született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Győrben tanított grammatikát. 1651–3-ban Grazban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Győrben és Sopronban tanított. 1656–9-ben Nagyszombatban hallgatott teológiát. 1659-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1651-ben Ungváron tanított. 1662–6 között Kassán négy évig a bölcselet tanára és egy évig a Kisdy-szeminárium igazgatója volt. 1667–8-ban Nagyszombatban kazuisztikát tanított. A következő évben Sopronban a konviktust vezette. 1670–1-ben Győrben rektor volt. 1673–7 között kazuisztikát, egyházjogot, kontroverziát és szentírástant adott elő. 1678-ban Klagenfurtban kazuisztikát tanított. 1679–80-ban Sopronban a házi lelkiatya feladatát látta el. 1681-ben Lőcsén házfőnök volt. 1682–3-ban Pozsonyban házi lelkiatyaként, utána Leobenben gyóntatóként működött. 1686–8-ban Nagyszombatban a kazuisztika tanára, a szeminárium igazgatója és házi lelkiatya volt. 1689-ben betegen Győrbe került, ahol rövidesen meghalt.
Sokat írt. Műveinek fele a lelkiség köréből magyarul jelent meg. Feldolgozta latinul Szent István, Szent Imre és Szent László életét.