Liptay (Soós) Károly

Huszonhárom éves korában lépett a Társaságba. Akkor az újonc- és a lelkigyakorlatos ház még nem volt teljesen kész. Az asztalosműhelyben dolgozott a két kápolna berendezésén. Első fogadalma után a Mária utcai rendházba került segédsekrestyésnek. 1937-től a háború végéig a rendház portása lett. Jól oldotta meg a háború, a német megszállás, a zsidómentés és az oroszok bevonulása idején nem könnyű feladatát. 1945-ben a tartományfőnök másodtitkára lett. 1949 elején elfogták P. Vid Józsefet és Váradi János testvért a tartományfőnökségről. Készülhetett, hogy őt is letartóztatják, de sikerült kiszöknie a házból. Rövidesen kiadta ellene a rendőrség az országos körözést. Rokonoknál és jó barátoknál bujkált. 1952 körül talált egy elveszett személyi igazolványt, melyet egy közjegyző az ő fényképével látott el, így lett belőle „Soós”. Vegyipari szaktanfolyamot végzett és részt vett mint rokon az őt bújtató család vegyipari szövetkezetének alapításában. Amikor 1956-ban a szövetkezet kettévált, ő a szakadároknál maradt nyugdíjazásáig, 1973-ig. „Kiváló dolgozó” címet is kapott. Ekkor már felvette a kapcsolatot a jezsuitákkal, és anyagilag támogatta őket. Mindig szerette a könyveket, s arra gondolt, hogy a rendház elveszett könyvtárának lerakja új alapjait. Így összegyűjtött százhúsz lexikont az élet különböző területeiről, és mintegy 3500-4000 darab más könyvet. Egészsége 1995-ben megromlott. Élete utolsó hónapjait a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonban töltötte.