Csapodi Lajos

Még a Jézus Társaságába való belépése előtt bölcseletből doktorált. A rendben a kétéves próbaidő után két évig grammatikát tanított Budán, majd ugyanannyi ideig matematikát tanult Grazban. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte az 1754–8 között. A harmadik próbaévet Besztercebányán töltötte, majd előbb a bécsi Szent Borbála egyetemi otthonban, azután az ottani magyar papnevelő intézetben volt felügyelő. 1761–3-ban Nagyszombatban bölcseletet tanított, ahol a fizikában – elsőként Mo.-on – Newton tanait is tekintetbe vette. Grazban erkölcsteológiát, patrológiát és egyházjogot, 1765-től pedig a rend feloszlatásáig (1773) Nagyszombatban teológiát tanított. Alapos és világos teológiai tankönyveket írt. Legfontosabb műve a kinyilatkoztatásról szól két kötetben (De religione revelata), melyben a felvilásodás racionalista tanaira adta meg a katolikus választ. Főleg Rousseau, Diderot, Bayle stb. nézeteit támadta. Tankönyvei egészen 1830-ig használatban voltak. A rend feloszlatása után 1776-ig a nagyszombati egyetemi könyvtár igazgatója volt. 1777-ben Veszprémben lett kanonok és a papnevelés felelőse haláláig. A királytól megkapta a címzetes püspöki rangot is, melyet az egyház nem ismert el, csak az állami közjogban volt szerepe.