Répszeli László

Bödén született, Nagyszombatból a bölcseleti doktori cím elnyerése után lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1726–30-ban Pozsonyban, 1731-ben Nagyszombatban tanított középiskolában. A teológiát 1732–5-ben Bécsben végezte. 1735-ben szentelték pappá. A következő évben Grazban egyházjogot tanult. 1737-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1739–42-ben Kolozsváron bölcseletet, 1743–9-ben Nagyszombatban egy-egy évig kazuisztikát és egyházjogot, négy évig teológiát tanított. Közben 1743-ban a bölcsészeti kar, 1744-ben a jogi és 1746–8-ban a teológiai kar dékánja volt. Utolsó évében a szemináriumot vezette. 1750–2-ben Kassán rektor, 1753-ban Budán iskolaigazgató, 1754–6-ban Nagyszombatban a szeminárium vezetője volt. 1757–60-ban Kolozsváron rektorként, majd 1763-ban Budán házi lelkiatyaként működött. A magyar őstörténetet tárgyaló művével elindította a honfoglalás történelmi kutatását. A joghallgatók számára írt tankönyvei (Syntagma) elsőrangú bevezetések voltak a jogtudományba.