Miell Péter

Szentmargitban született, Bécsújhelyről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után ugyanott a tanárképzőben tanult. 1702–3-ban Bécsben, 1704-ben Klagenfurtban bölcseletet hallgatott. 1705-től egy-egy évig Bécsben, Kremsben és Pozsonyban tanított. 1708–11 között Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1711-ben. A harmadik próbaévre Leobenbe került. 1713-ban Egerben, 1714-ben Besztercebányán tanított. 1715–7 között Nagyszombatban két évig retorikát, egy évig matematikát adott elő. 1718-ban a bécsi újoncházban végzett lelkipásztori munkát. 1719–20-ban Nagyszebenben házi lelkiatyaként működött. 1721–3-ban a bécsi professzusházban börtönlelkész és lelkipásztor, 1724–5-ben Pozsonyban házfőnök volt. 1726–45-ig Brüsszelben először az osztrák helytartóságon az udvarhölgyek gyóntatója, az utolsó években pedig a belgiumi tábori lelkészek főnöke volt. 1746–7-ben a bécsi professzusházban kórházlelkészként és lelkipásztorként működött. 1748–9-ben Pozsonyban házfőnök, 1750–1-ben a kollégiumban házgondnok, majd házi lelkiatya volt. 1752-től haláláig a bécsi professzusház lelkiatyjaként működött.