Velics László

Szécsényben született. A Társaságba lépésekor nagybátyja, Haynald kalocsai érsek kérésére a rendfőnök, P. Beckx beleegyezett, hogy újoncidejét a franciaországi Issenheimben végezze. 1872–4-ben Pozsonyban tanult bölcseletet, 1875–7-ben Kalocsán grammatikát és francia nyelvet, majd 1878-tól Bécs-Kalksburgban két évig magyar és francia nyelvet tanított. Egy bizonyos idegbaj lépett fel nála, így egész további életét ott töltötte. 1880–3 között ott tanulta magánúton a teológiát. 1881-ben szentelték pappá Kalocsán. 1886-ban Kalksburgban végezte a harmadik próbaévet. 1899-ig tanította a magyar nyelvet, és rendszeresen előadásokat tartott a keresztény művészetekről. A kollégiumban egy „szépművészeti múzeum”-ot rendezett be a keresztény művészetek előmozdítására. Korának legjobb technikájával készült nagy reprodukciógyűjteménnyel rendelkezett a festményekről, de érméket, fémmunkákat, kristályt és porcelánt is kiállított. Bemutatta az eszközöket és a munkamenetet is, ezzel fejlesztve a papság alapismereteit a templomok díszítéséhez. Amikor X. Piusz pápa 1907-ben elrendelte az egyházi műkincsek védelmét és gondozását, Magyarországon, Ausztriában és Csehországban mintegy háromezer előadást tartott főként papok és szeminaristák számára. Élete vége felé egy később sokat idézett összefoglalást írt a jezsuiták magyarországi történetéről.