Szilas László

1946–8 között végezte a noviciátust a zugligeti Manrézában, utána Szegeden elkezdte a filozófiát, de külföldre kényszerült: Chieriben folytatta, majd Leuvenben fejezte be tanulmányait. 1953-ban St. Blasienben volt magiszter, 1953–8 között Münchenben történelem–földrajz szakot végzett az egyetemen, majd Pullachban készült fel történelem doktorátusára. 1958–62 között Frankfurtban tanult teológiát, ahol pappá szentelték. 1963-ban Drongenban végezte a terciát. 1964-től a római Institutum Historicum S. I. munkatársa lett, közben 1965-ben doktorált Münchenben. A római történeti intézetben különböző köteteken (Archivum Historicum SJ, Bibliotheca Instituti Historici SJ) dolgozott. 1967–73 között az intézet titkára, minisztere és a rendház minisztere volt. Közreműködött a Monumenta Historica SJ köteteiben, valamint az Archivum Historicum SJ folyóiratot szerkesztette. 1974–81 között Innsbruckban az egyháztörténet professzora volt, majd visszatért Rómába, és folytatta intézeti munkáját. 1989–2003 között a Gergely Egyetemen tanított egyháztörténetet. 1994–8 között az intézet igazgatója volt, majd emeritált, de továbbra is tevékenyen részt vett az intézet munkájában. Élete utolsó éveiben a jelen magyarországi jezsuita lexikonon dolgozott.