Hennig Lajos (Alajos)

Világi papként 1860-ban Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után két évig Pozsonyban bölcselettel foglalkozott, és akadémiai hitszónok volt. 1865–72-ben a gimnáziumi igazgatói hivatalt látta el, és főleg német nyelvet és bölcseletet tanított. 1873-ban Prágában végezte a harmadik próbaévet. Utána Kalocsára került, ahol 1875–81 között rektor volt. 1884–93-ig Nagyszombatban a rendház elöljárójaként vezette az újoncok képzését. Utána két-két évig Kalocsán és Pozsonyban volt házi lelkiatya. Kétévi bp.-i házfőnökség után újra Pozsonyba került, ahol háromévi működés után meghalt. Korában ismert egyházi zeneszerző volt.
M: Missa brevis. Augsburg, 1882; Concentus sacri breves. Bécs, 1885; Tíz ének Jézus szent Szíve tiszteletére. Kalocsa, 1894; A három kassai vértanú élete és szenvedése. Bp., 1898; Egyházi énekek orgonakísérettel. Lipcse, 1898; Cantica sacra pro tempore adventus et nativitatis. Lipcse, é. n.; Hebdomadae sacrae cantus liturgici Gregoriani. Bp., 1902; Zivot, smrt’ a oslávenie troch kosickych múceníkov, Marka Kőrössyho, Stefana Pongrácza a Melchiora Grodeczkého. Trnava, 1904; Egyházi énekek orgonakisérettel. 2. kiad. Bp., 1908.