Poda (Boda) Nikolaus

Szülővárosában, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1742-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1743–6-ban Klagenfurtban tanulta a bölcseletet, és egy évig az alsósokat tanította. 1747-ben Judenburgban volt középiskolai tanár. 1748–9-ben Bécsben matematikát és 1750–3-ig teológiát tanult. 1752-ben szentelték pappá. 1754-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1755–6-ban Klagenfurtban, majd 1757-ben Linzben matematikát tanított. 1758–65 között Grazban öt évig matematikaprofesszor, hat évig a csillagvizsgáló, egy évig a fizikai intézet igazgatója volt. 1766–71-ben a selmecbányai Királyi Bányászati Akadémia tanára lett, és bányaméréstant, mechanikát és gépészetet adott elő; hallgatói számára modelleket készített. 1772–3-ban a traunkircheni rendházba vonult vissza, hogy megírja a mechanikáról szóló könyvét, amely a Társaság feloszlatása miatt nem került kiadásra. 1773 után világi pap lett, és magántanításból tartotta fenn magát. Mint több más bécsi exjezsuita, ő is jó kapcsolatot tartott fenn a szabadkőműves Ignaz Bornnal, és tagja volt a „Zur wahren Eintracht” nevű páholynak. Jelentős hatással volt a magyarországi műszaki oktatás fejlődésére. Munkái a technikatörténet fontos emlékei.