Makó Pál

Jászapátiban született, Egerből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1745–7-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Ungváron és Nagyszombatban tanított középiskolában. 1750–1-ben matematikát tanult Bécsben. Utána egy évig retorikát tanított Nagyszombatban. 1753–6-ban Grazban végezte a teológiát. 1755-ben szentelték pappá. 1757-ben a bécsi Theresianumban matematikát tanított. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1759–60-ban Nagyszombatban matematikát, majd bölcseletet tanított. 1763-tól a Társaság feloszlatásáig a bécsi Theresianumban volt a matematika és a bölcselet tanára. Nagy odaadással végezte a tudományos munkát. Dolgozott a skolasztikus filozófia megújításán; Christian Wolff, John Locke műveit tanulmányozta. Bölcseleti könyvei több kiadást értek el nemcsak Bécsben, hanem másutt is, főleg Itáliában a 19. században. A differenciál- és integrálszámításokban Descartes ideáit követte. A Társaság feloszlatása után váci kanonok lett. A nagyszombati egyetemen annak Pestre költözése után is tanított. Közreműködött Mária Terézia Ratio educationisának kidolgozásában (1777). A pesti egyetem civil mérnökképzésre 1782-ben alapított Institutum Geometricumának nemcsak szervezője, hanem első igazgatója lett. Az intézet négy tanára szintén exjezsuita volt. Rausch Ferenc geometriát, Horváth K. János fizikát és mechanikát, Mitterpacher József matematikát és géptant, Mitterpacher Lajos földművelést tanított. Makó középiskolai tankönyv írására is talált időt. Aritmetikája 1777–1841 között tizenhat kiadást ért meg. Ismertek voltak latin nyelvű költeményei is, melyekből Mo.-on és Svájcban néhány tankönyvben jelent meg.