Rodenbüher István

A kétéves noviciátus után az afrikai misszióba kérte magát. 1901-ben, rövid linzi felkészülés után, a boromai misszióba utazott. Először az asztalosműhelyt vezette, majd a misszió hajójával járt a Zambézi torkolatától a misszióig, F. Longával együtt. Az obszervatórium építésénél megerőltette magát, ezért fél évre Portugáliába küldték. Visszatérve Quelimane lett az új állomáshelye. Miruruban templomot épített 1907–10 között. 1910-ben a portugáliai forradalom után kiűzték a jezsuitákat Mozambikból. A rodéziai misszióba került, az egészségtelen éghajlat alatt megbetegedett, 1914-ben megtörve érkezett vissza hazájába. Itthon évtizedeken keresztül a nagykapornaki gazdaságban dolgozott, később a fűrésztelep vezetője lett. 1939-ben Szegedre került, a rendi főiskola építésénél vették igénybe szaktudását, majd a megnyitás után az intézmény első portása lett. Szerzetesi életének ötvenéves jubileuma után nem sokkal hunyt el.