Tallián Miklós

Monyorókeréken született, Bécsből elsőéves teológusként lépett be Leobenben a Társaságba. 1690-ben Nagyszombatban, 1691-ben Pozsonyban, 1692–4-ben Kolozsváron tanított grammatikát. 1695–8-ban Grazban tanult teológiát, ott szentelték pappá 1698-ban. A következő évben Győrben végezte a harmadik próbaévet. 1700-ban a brassói misszióban dolgozott. A következő évben Székelyudvarhelyen hitszónok, 1702-ben Fogarason misszionárius, 1703–8-ig Marosvásárhelyen házfőnök volt. 1709-ben Kolozsváron tartózkodott. 1710-ben Pozsonyban misszionáriusként, 1711–3-ban Győrben, 1714–5-ben Komáromban, 1716-ban Kőszegen, 1717-ben Nagyszombatban hitszónokként működött. 1718–26 között Sopronban a nemesi konviktus igazgatója és a Szentlélek-templom magyar szónoka volt. 1727-ben Szatmárnémetiben, 1728–9-ben Sárospatakon volt házfőnök és plébános. 1730-ban Ungváron, 1731-ben Egerben, 1732–4-ben Pozsonyban a házi lelkiatya hivatalát látta el. 1735-ben Győrben gyóntatott, majd újra Sopronban a nemesi konviktust vezette. 1738-ban Győrben lett gyóntató, de még ugyanabban az évben Nagyszombatban meghalt.