Horváth Gábor

Szülővárosából, Győrből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után azonnal, 1690–2-ben Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána Kőszegen, Sopronban, Gyöngyösön és Egerben tanított. 1697–8-ban Bécsben teológiát tanult, ahol pappá szentelték. 1699–1700-ban Győrben előbb magyar katekéta és börtönlelkész volt, majd ott végezte a harmadik próbaévet is. 1701-től fő foglalkozása a hitszónoklat lett. A legtöbb helyen csak egy-két évig maradt. Időrendben állomáshelyei a következők voltak, zárójelben az itt töltött évek száma. Szatmár (2), Sárospatak (3), Ungvár (1), Kőszeg (1), Kassa (1), Sopron (2), Ungvár (1). 1715-től egy-egy évig Kolozsváron a szeminárium igazgatója, Egerben házi lelkiatya és hitszónok, Komáromban hitszónok, Győrben lelkipásztor és Sárospatakon hitszónok volt. 1720-ban Győrben lelkipásztorként, a következő évben házgondnokként működött. 1722–3-ban Nagyszombatban, a következő évben Ungváron csak Mária-kongregációt vezetett. Ezekben az években írhatta nyomtatásban is megjelent két könyvét. 1725-ben Nagybányán házi lelkiatya, 1626–8-ban Rozsnyón gyóntató volt. 1730-ban Kolozsváron a házgondnoki hivatalt látta el. Ezután, úgy látszik, a fáradtság jelei mutatkoztak. Fő feladata a házi lelkiatyáé volt kis lelkipásztorkodással összekötve: 1731–3 Ungvár, 1734 Eperjes és 1735–40 Esztergom, ahol meghalt.