A „szamizdat” szó hallatán sokunknak a rendszerváltást megelőző időben „fű alatt” terjesztett politikai jellegű, illegális írások jutnak az eszünkbe. Dr. Varga Lajos váci segédpüspök úr alábbi tanulmánya arra hívja fel a figyelmet, hogy léteztek katolikus szamizdatok is, amelyek célja a katolikus hívek hitükben való megerősítése volt, egy szekularizált és hivatalosan az ateizmust zászlójára tűző társadalomban. Ezeket az írásokat főképp jezsuiták, mint például Palánkay Gausz Tibor, Kerkai Jenő és piaristák írták illetve terjesztették. A tanulmány az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött, eddig még nem publikált dokumentumok alapján íródott. A szöveget olvasva új kép bontakozhat ki a váci egyházmegyében működő szerzetesek és egyházmegyés papok 50-es 60-as években végzett tevékenységéről. A keresztény közösségek lelkipásztori gondozása során közülük többen vállalták a szamizdat anyagok terjesztésének kockázatát is.
Koronkai Zoltán SJ
Olympia írógép az 1960-as évekből
1945-től, majd pedig az 1948. év után még erőteljesebben, mint a korábbi időszakban – nyomtatott katolikus sajtótermékek hiányában – a vallásos jellegű írások sokszorosítása gép- vagy kéziratok formájában történt. Miután Magyarország a harcos-diktatórikus, marxista-leninista ideológiára épülő Szovjetunió érdekszférájába került, a hitvédelmi, szociális, kulturális egyesületek működése ellehetetlenült; amikor pedig a katolikus oktatási rendszert is megszüntette az állam, a szamizdat irodalom megjelenése szinte szükségszerűvé vált. Továbbá a katolikus könyvkiadók erőteljes korlátozása és a szigorú állami cenzúra működése adott okot arra, hogy ez a fajta irodalom elterjedjen. Tovább olvasom →
hirdette meg a Szent Ignác megtérésének 500. évfordulóján kezdődő jubileumi emlékévet a rendalapító tiszteletére.