Ezúton értesítjük kedves kutatóinkat, hogy a Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár augusztus 17-29. között zárva tart. Augusztus 31-től ismételten várunk mindenkit szeretettel!
A Levéltár csapata
A Sectio II. története – I. rész
– jubileumi cikksorozat 3. rész
Koronkai Zoltán SJ
A Sectio II. születése
Egy rendkívüli formáció
Mivel Magyarországon a kommunista diktatúra miatt egyre kevésbé volt biztosítható a fiatal jezsuiták képzése, a rendi vezetés azt javasolta, hagyják el az országot, abban a reményben, hogy külföldön befejezhetik a tanulmányaikat. Két hullámban történt az emigráció (1948-49-ben és 1956-57-ben), melynek során több mint 130 jezsuita szökött külföldre, olykor kalandos körülmények között. Legtöbben tanuló rendtagok voltak, kivéve nyolc papot, akiknek többsége teológiai tanárként tevékenykedett.
Morel Gyula SJ novícius szökésben. 1949.
„Most tudtam meg, hogy kb. 10 jezsuita vállalta a börtönt azért, hogy a Provincia fiatalsága külföldön befejezhesse tanulmányait és oltárhoz jusson… Örömteljes szégyent éreztem, mikor ezt meghallottam. Az otthoniaknak, a börtönbe hurcoltaknak köszönhet-jük, hogy jezsuiták lehettünk és szerte a világban dolgozhattunk.”
Béky Gellért Japánban dolgozó magyar jezsuita írta 1973-ban, magyarországi látogatása után a rend belső értesítőjében (Cor Unum, 1973. Nr. 121, 9.)
Nyomtatásban is megjelent a győri jezsuita gimnázium 1630–1773 közötti diákjainak adattára
Kádár Zsófia – Ternovácz Bálint
Örömmel adjuk hírül, hogy a Jezsuita Levéltár kiadásában, a „Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon” (ELTE–NKFIH) munkacsoport szerzőségével megjelent a győri jezsuita gimnázium 1630 és 1773 közötti diákjainak adattára. Ennek előzményeként a kutatócsoport összeállította és 2019 szeptemberében a Hungaricana közgyűjteményi portálon már szabadon elérhetővé tette az adattárat, amely most alapos bevezető tanulmánnyal és elemzésekkel kibővítve, két kötetben, nyomtatásban is megjelent:
Fazekas István – Kádár Zsófia – Kökényesi Zsolt: A győri jezsuita gimnázium diáksága. Anyakönyvi adattár (1630–1773). I–II. Budapest, Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára, 2020. (Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon 1.)
A rendszerváltás felé: a Sectio I. utolsó évtizedei (1970–1990)
– jubileumi cikksorozat 2. rész
Koronkai Zoltán SJ
1949-től a magyar jezsuiták két szervezeti egységhez tartoztak: a Sectio I. a magyarországiakat, a Sectio II. a külföldön élő magyar jezsuitákat tömörítette.
1972-ben szabadult az utolsó nagy bebörtönzési hullám (1965) fővádlottja, P. Rózsa Elemér. Ezt követően a kommunista rendszer lazulásával egyre több Magyarországon élő jezsuitának lett lehetősége, hogy végre papi szolgálatot végezzen. Míg korábban szinte csak segédmunkásként, esetleg sekrestyésként, harangozóként dolgozhattak, immár papi funkcióban is megtűrte őket az állam. Többnyire kisegítő lelkészként tevékenykedtek, és eközben számosan voltak, akik egyénileg vagy kis csoportoknak (főleg papoknak) lelkigyakorlatokat is tudtak adni (például P. Mócsy Imre, P. Németh János, majd P. Vácz Jenő Püspökszentlászlón).
P. Mócsy Imre, P. Vácz Jenő, P. Németh János
Örvényben – magyarországi jezsuiták a szétszóratástól az újraegyesülésig
– jubileumi cikksorozat 1. rész
Szokol Réka
70 éve történt, hogy a kommunista államhatalom illegalitásba kényszerítette a magyarországi jezsuita provincia tagjait. Sokaknak el kellett menekülni az országból, a rendtartomány kettészakadt. 30 évvel ezelőtt forrtak ismét össze egy közösséggé az itthon maradottak és a külföldön élők. Olyan volt, mint a Duna két ágának találkozása a Margit hídnál, mondta P. Morlin Imre. Kavargott, örvénylett, forgott minden, majd összekapaszkodtak az áramlatok, és kisimult a víz.
1989. december 8-án a magyar állam a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának hivatalos jogi státuszát – majdnem 40 év után – ismét elismerte. 40 év alatt sokféle vihar tépázta meg és szórta szét a provincia tagjait, a kommunizmus ideje alatt mindvégig Magyarországon élő szerzetesek a Sectio I., a 40-es és 50-es években külföldre menekültek pedig a Sectio II. tagjaiként működtek. Ekkor, 1989-ben 67 jezsuita tartozott a Sectio I-hez, 96 pedig a Sectio II-höz. A következő év novemberében P. Nemesszeghy Ervint nevezték ki tartományfőnöknek, és a két viceprovincia egyesült. 1950-ben 417 jezsuita tartozott a Magyar Rendtartomány közösségéhez. 1990-ben 163-an voltak.
De milyen is volt 1990-ben, 30 éve a jezsuita rend Magyarországon? Mit jelenthetett a szerzetesek számára a rendszerváltás, és miként épült fel újra a Rendtartomány? Mivel járt a viceprovinciák egyesítése, honnan indult és merre akart tartani a közösség? Ha ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat, érdemes még messzebbre visszapillantani. Most induló sorozatunk első részeként megvizsgáljuk, hogy mi minden történt a jezsuitákkal Magyarországon 1950 után. A későbbiekben kitekintünk majd a Sectio II. történetére. Legvégül szeretnénk rekonstruálni az 1990-es helyzetet. Tovább olvasom
Május 25-től ismét fogad kutatókat a jezsuita levéltár
Örömmel tájékoztatjuk a kutatóinkat, kollégáinkat és a jezsuiták története 
iránt érdeklődőket, hogy a kormányzati enyhítések és a vírushelyzet jelenlegi állása miatt, fenntartói jóváhagyással május 25-től a levéltárban ismét lehetőséget biztosítunk a kutatásra. Rendes nyitvatartásunk ugyanakkor még bizonytalan ideig nem áll vissza eredeti formájában. Tovább olvasom
Levéltárunk fondjegyzéke elérhető a „Magyarországi egyházi levéltárak közös levéltári segédletében”
2015-ben a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete (MELTE) az NKA támogatásával létrehozott egy szolgáltatást, amely az együttműködő egyházi levéltárak segédleteit elérhetővé és közösen kereshetővé tette. Addig ugyanis a magyarországi egyházi levéltárak alig rendelkeztek internetes hálózaton keresztül kereshető nyilvános katalógusokkal. A Magyarországi egyházi levéltárak közös segédlete mint adatbázis az Arca nevet kapta, amely az archivum (levéltár) és catalogus (jegyzék) szavak rövidítéséből tevődik össze, egyben Noé bárkájának latin nevére utal, amelyet a régi tudományosságban gyakran használtak tudományos gyűjtemények megnevezésére. Működését az Access to Memory (AtoM) ingyenes, nyílt forráskódú szoftver mindenkori legfrissebb verziója biztosítja, kialakításában a legnagyobb érdem Koltai Andrásé, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának igazgatójáé, aki egyben az Egyesület elnöke. Tovább olvasom
Sollicitudo omnium Ecclesiarum. A szavak, amelyek újra életre keltették a Jézus Társaságát
A római Il Gesù templom Szent Ignác oltáránál 1814. augusztus 7-én – a szent ünnepének nyolcadán – VII. Piusz pápa mutatta be a reggeli szentmisét. A szertartáson csaknem száz idős jezsuita volt jelen. A mise után a Szentatya, a bíborosok és a szerzetesek átvonultak a közelben lévő Nemesek Mária Kongregációjának kápolnájába. Itt, ebben a meghitt környezetben, a kis kápolna Szent Ignác és a Szűzanya képeivel díszített falai között olvasták fel a Sollicitudo omnium ecclesiarum kezdetű bullát, amelyet aztán VII. Piusz Luigi Panizzioninak, a jezsuiták itáliai provinciálisának adott át. A pápa ezzel a dokumentummal újból engedélyezte az 1773-ban feloszlatott Jézus Társasága egyetemes működését. (A bulla magyar fordítása ITT olvasható.)
A Sollicitudo kezdetű bulla Pollockban nyomtatott példánya
A következő napon, augusztus 8-án Charles Aylmer ír jezsuita levélben számolt be az eseményekről Charles Plowdennek, az akkori brit novíciusmesternek, későbbi provinciálisnak.
„Nem hallottam túl jól, ezért nem tudok sokmindent hozzáfűzni” – mondja a bulláról – „de az Oroszországban, Nápolyban és a Szicíliai Királyságban már működő Társaságot világszerte visszaállítják. Privilégiumainkról azonban nem esett szó.”
A kápolna kicsiny termében felragyogott az öröm és az idős szerzetesek megrendülten, a meghatottságtól könnyes arccal járultak a pápához és borultak le előtte. A Szentatya mindenkinek boldogan gratulált – számolt be az eseményekről Aylmer atya, a szemtanú. Tovább olvasom
Rendkívüli zárvatartás
Tisztelt kutatóink!
Sajnálattal értesítünk mindenkit, hogy a rendkívüli helyzetre való tekintettel a Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár a következő két hétben nem fogad látogatókat.
Az emailben érkező megkeresésekre természetesen a továbbiakban is igyekszünk mielőbb válaszolni, valamint e-levéltári szolgáltatásunk is problémamentesen üzemel.
Kollégáink munkaidejük egy részét távmunkában töltik el, ezért a telefonos megkereséseket nem mindig tudjuk fogadni.
Ha a körülmények engedik, március 30-án újra életbe léptetjük az eddigi nyitvatartási rendet.
Megértésüket köszönjük.
Újabb restaurált barokk festmények a gyűjteményben
2019–20-ban folytatódott a jezsuiták budapesti művészeti gyűjteményében található értékes barokk festmények restaurálása. Horváth Mátyás festő-restaurátor alapos munkájának köszönhetően két 18. századi műtárgy nyerte vissza eredeti fényét.
