“Fiam, tudod, hogy én nem szeretem a jezsuitákat. Téged is csak azért vettelek fel az Egyházmegyébe, mert a dispersia (szétszóratás) előtt is itt dolgoztál.” “Tudom…”
Makkosmária háztörténete (Historia Domus) örökítette meg ezt a Shvoy Lajos székesfehérvári püspök és Tamás János jezsuita között az 1960-as években zajlott beszélgetést.
Tovább olvasom
Koronkai Zoltán SJ
Nagy hatást gyakorolt még a lelkigyakorlatadás területén P. Nemes Ödön (Japán),
Nemes Ödön SJ
P. Jálics Ferenc (Németország), a papnevelésben P. Kövecses Géza és P. Benkő Antal, akik lelkiségi és pszichológiai ismereteik révén megújították a papképzést Brazíliában. Szociális területen P. Jaschkó István és P. Mustó Péter nevét kell megemlíteni: előbbi Tajvanon alapított otthont fogyatékos gyermekeknek, ami úttörő tevékenység volt az országban, utóbbi utcagyerekek lelkipásztoraként tevékenykedett a kolumbiai Bogotában. P. Csókay Károly pedig bányászok közt volt lelkész Chilében. Meg kell emlékeznünk a kínai misszió egyik nagy alakjáról, P. Ladányi Lászlóról, aki a Kínából való kiutasítása után 40 éven át Hongkongból szerkesztette a China News Analysis hetilapot, mely a kínai újságok és rádióadások híreit elemezte és kommentálta. Munkáját diplomáciai és hírügynökségi körökben az egyik legmegbízhatóbb hírforrásként tartottak számon Kínával kapcsolatban.
Jálics Ferenc SJ
Mustó Péter SJ
Koronkai Zoltán SJ
A magyar jezsuiták jelentős része (például 1970-ben 30 jezsuita) az emigráns magyarság körében végzett lelkipásztori munkákat. Sorban vették át a plébániák vezetését Kanadában (Toronto – 1949, Courtland – 1950, Hamilton – 1951, London – 1960, Vancouver – 1964, Montreal – 1975) és az Egyesült Államokban (Yonkers – 1970, Chicago – 1987-1991). Érdemes kiemelni P. Jaschkó Balázst és P. Deák Ferencet, akik évtizedekig meghatározói voltak a kanadai magyar lelkipásztorkodásnak, valamint Feigl Rudolf testvért, aki a torontói fiatalok között végzett igen eredményes lelkipásztori munkát. Több helyen (Toronto, Hamilton, London, Yonkers) magyar iskolát is létesítettek, Montreálban pedig ifjúsági otthont is építtettek (1984).
Felkarolták a cserkészmozgalmat – amiben különösen P. Király István, majd P. Ádám János játszott jelentős szerepet. A cserkészet népszerűségét mutatja, hogy például 1975-ben a jubileumi cserkész nagytáborban közel ezer magyar fiatal vett részt. Magyar lelkészként működtek jezsuiták Ausztráliában (P. Varga Zoltán), Németországban (P. Gyurás István), Norvégiában (P. Terestyéni Ágoston), de lelkipásztorkodtak még Törökországban, Argentínában, Belgiumban, Hollandiában, Svájcban és Svédországban is. Ezzel sok tapasztalatot szereztek az emigráns magyar közösségek pasztorációjában – részben ennek volt köszönhető, hogy II. János Pál pápa 1989-ben P. Miklósházy Attilát nevezte ki a külföldön élő magyarok püspökének.
Miklósházy Attila SJ
Muzslay István SJ
Ezúton értesítjük kedves kutatóinkat, hogy a Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár augusztus 17-29. között zárva tart. Augusztus 31-től ismételten várunk mindenkit szeretettel!
A Levéltár csapata
Koronkai Zoltán SJ
Mivel Magyarországon a kommunista diktatúra miatt egyre kevésbé volt biztosítható a fiatal jezsuiták képzése, a rendi vezetés azt javasolta, hagyják el az országot, abban a reményben, hogy külföldön befejezhetik a tanulmányaikat. Két hullámban történt az emigráció (1948-49-ben és 1956-57-ben), melynek során több mint 130 jezsuita szökött külföldre, olykor kalandos körülmények között. Legtöbben tanuló rendtagok voltak, kivéve nyolc papot, akiknek többsége teológiai tanárként tevékenykedett.
Morel Gyula SJ novícius szökésben. 1949.
„Most tudtam meg, hogy kb. 10 jezsuita vállalta a börtönt azért, hogy a Provincia fiatalsága külföldön befejezhesse tanulmányait és oltárhoz jusson… Örömteljes szégyent éreztem, mikor ezt meghallottam. Az otthoniaknak, a börtönbe hurcoltaknak köszönhet-jük, hogy jezsuiták lehettünk és szerte a világban dolgozhattunk.”
Béky Gellért Japánban dolgozó magyar jezsuita írta 1973-ban, magyarországi látogatása után a rend belső értesítőjében (Cor Unum, 1973. Nr. 121, 9.)
Kádár Zsófia – Ternovácz Bálint
Örömmel adjuk hírül, hogy a Jezsuita Levéltár kiadásában, a „Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon” (ELTE–NKFIH) munkacsoport szerzőségével megjelent a győri jezsuita gimnázium 1630 és 1773 közötti diákjainak adattára. Ennek előzményeként a kutatócsoport összeállította és 2019 szeptemberében a Hungaricana közgyűjteményi portálon már szabadon elérhetővé tette az adattárat, amely most alapos bevezető tanulmánnyal és elemzésekkel kibővítve, két kötetben, nyomtatásban is megjelent:
Fazekas István – Kádár Zsófia – Kökényesi Zsolt: A győri jezsuita gimnázium diáksága. Anyakönyvi adattár (1630–1773). I–II. Budapest, Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára, 2020. (Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon 1.)
Koronkai Zoltán SJ
1949-től a magyar jezsuiták két szervezeti egységhez tartoztak: a Sectio I. a magyarországiakat, a Sectio II. a külföldön élő magyar jezsuitákat tömörítette.
1972-ben szabadult az utolsó nagy bebörtönzési hullám (1965) fővádlottja, P. Rózsa Elemér. Ezt követően a kommunista rendszer lazulásával egyre több Magyarországon élő jezsuitának lett lehetősége, hogy végre papi szolgálatot végezzen. Míg korábban szinte csak segédmunkásként, esetleg sekrestyésként, harangozóként dolgozhattak, immár papi funkcióban is megtűrte őket az állam. Többnyire kisegítő lelkészként tevékenykedtek, és eközben számosan voltak, akik egyénileg vagy kis csoportoknak (főleg papoknak) lelkigyakorlatokat is tudtak adni (például P. Mócsy Imre, P. Németh János, majd P. Vácz Jenő Püspökszentlászlón).
P. Mócsy Imre, P. Vácz Jenő, P. Németh János
Szokol Réka
70 éve történt, hogy a kommunista államhatalom illegalitásba kényszerítette a magyarországi jezsuita provincia tagjait. Sokaknak el kellett menekülni az országból, a rendtartomány kettészakadt. 30 évvel ezelőtt forrtak ismét össze egy közösséggé az itthon maradottak és a külföldön élők. Olyan volt, mint a Duna két ágának találkozása a Margit hídnál, mondta P. Morlin Imre. Kavargott, örvénylett, forgott minden, majd összekapaszkodtak az áramlatok, és kisimult a víz.
1989. december 8-án a magyar állam a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának hivatalos jogi státuszát – majdnem 40 év után – ismét elismerte. 40 év alatt sokféle vihar tépázta meg és szórta szét a provincia tagjait, a kommunizmus ideje alatt mindvégig Magyarországon élő szerzetesek a Sectio I., a 40-es és 50-es években külföldre menekültek pedig a Sectio II. tagjaiként működtek. Ekkor, 1989-ben 67 jezsuita tartozott a Sectio I-hez, 96 pedig a Sectio II-höz. A következő év novemberében P. Nemesszeghy Ervint nevezték ki tartományfőnöknek, és a két viceprovincia egyesült. 1950-ben 417 jezsuita tartozott a Magyar Rendtartomány közösségéhez. 1990-ben 163-an voltak.
De milyen is volt 1990-ben, 30 éve a jezsuita rend Magyarországon? Mit jelenthetett a szerzetesek számára a rendszerváltás, és miként épült fel újra a Rendtartomány? Mivel járt a viceprovinciák egyesítése, honnan indult és merre akart tartani a közösség? Ha ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat, érdemes még messzebbre visszapillantani. Most induló sorozatunk első részeként megvizsgáljuk, hogy mi minden történt a jezsuitákkal Magyarországon 1950 után. A későbbiekben kitekintünk majd a Sectio II. történetére. Legvégül szeretnénk rekonstruálni az 1990-es helyzetet. Tovább olvasom
Örömmel tájékoztatjuk a kutatóinkat, kollégáinkat és a jezsuiták története 
iránt érdeklődőket, hogy a kormányzati enyhítések és a vírushelyzet jelenlegi állása miatt, fenntartói jóváhagyással május 25-től a levéltárban ismét lehetőséget biztosítunk a kutatásra. Rendes nyitvatartásunk ugyanakkor még bizonytalan ideig nem áll vissza eredeti formájában. Tovább olvasom
2015-ben a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete (MELTE) az NKA támogatásával létrehozott egy szolgáltatást, amely az együttműködő egyházi levéltárak segédleteit elérhetővé és közösen kereshetővé tette. Addig ugyanis a magyarországi egyházi levéltárak alig rendelkeztek internetes hálózaton keresztül kereshető nyilvános katalógusokkal. A Magyarországi egyházi levéltárak közös segédlete mint adatbázis az Arca nevet kapta, amely az archivum (levéltár) és catalogus (jegyzék) szavak rövidítéséből tevődik össze, egyben Noé bárkájának latin nevére utal, amelyet a régi tudományosságban gyakran használtak tudományos gyűjtemények megnevezésére. Működését az Access to Memory (AtoM) ingyenes, nyílt forráskódú szoftver mindenkori legfrissebb verziója biztosítja, kialakításában a legnagyobb érdem Koltai Andrásé, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának igazgatójáé, aki egyben az Egyesület elnöke. Tovább olvasom