Lidoni (1970-ig Litványi) György

Protestáns családban született, tizenhét éves korában katolizált, Zalaegerszegen érettségizett. Érden végezte a noviciátust, majd 1924–5-ben Pécsre küldték magiszternek, eközben angolt, geometriát és szépírást tanított. Miután misszióba kérte magát, 1926–7 folyamán Valsban hallgatta a filozófiát. Majd mint kínai misszionáriust 1927. augusztus 17-én F. Varga Kálmán laikus testvérrel együtt búcsúztatták a pesti Jézus Szíve-templomban. Kínába való megérkezése után Tiencsinben egy évig kínaiul tanult. 1930-ban Taminghszienben volt prefektus; nyomban megalapította a helyi énekkart, amely nagy sikerrel adta elő a karmester saját szerzeményét, a Missa brevist. 1930-tól megkezdte teológiai tanulmányait Zikavejben, de a vidék levegője ártalmasnak bizonyult számára, ezért a II. évtől Hszienhszienben, a magyar misszió egyik központjában tanult. 1931. augusztus 20-án, Taming ostroma alkalmával öt kalocsai iskolanővérrel és négy magyar rendtársával fogságba esett. 1933 januárjában szentelték szerpappá, majd májusban áldozópappá; 1934 nyarán fejezte be teológiai tanulmányait. 1935-ben Tamingban volt prefektus, 1936-ban Vuhuban végezte el a terciát, 1937–44 között Tamingban lelkipásztorkodott és tanított, valamint missziózott is a környéken 1946–7 folyamán. 1948-ban Pekingben élt, de 1949-ben a kommunista hatalom elől Japánba ment. 1948-ban elkészítette az Újszövetség kínai nyelvű fordítását. Japánban Lidoni néven lett ismert. 1949–54 között a tokiói jezsuita egyetemen lett professzor, latint és görögöt tanított. 1950-ben átírták a japán provinciába. 1958-ban megszervezte az egyetemen Szentének Kórusát, és a Szent Ignác-templom Szent Terézia Kórusát. 1971-ben nyugalomba vonult. Halála előtt két évig volt kórházban.