Retz Franz

Prágában született, tizenhét éves korában, Brünnben lépett be a Társaságba. Bölcseleti tanulmányait Olmützben végezte 1692–4 között, majd hat évig különböző kollégiumokban tanított. Teológiát 1700–3 között szintén Olmützben tanult, ahol 1702-ben pappá szentelték. 1705–8-ig bölcseletet, 1709–11-ben Prágában teológiát tanított. Bölcseletből ott szerzett doktorátust 1703-ban, teológiából Olmützben 1709-ben. 1711–8 között Rómában a német asszisztencia titkára volt. 1718–20 között Prágában tartományfőnök, utána rektor volt a Szent Kelemen Kollégiumban, majd 1723–5-ig újra tartományfőnök, 1725-től Rómában a német asszisztencia vezetője lett. P. Tamburini halála után, 1725-ben vikáriussá választották, és mint ilyen hívta egybe 1730. november 19-re a rendi nagygyűlést, amelyen november 30-án hetven választóból hatvannyolcan őt jelölték rendfőnöknek. A nagygyűlés főbb rendelkezései voltak: 15. dekrétum a kiadandó könyvek cenzúrájáról, melyben kiemelték az olvasók szempontját is; a 25. előírta, hogy a rendtagok vakációjukat csak kivételes esetben tölthetik rendházon kívül. A jezsuiták nem vállalhatnak politikai küldetéseket, amelyeket a rend alkotmánya tilt, és nem köthetnek szerződést a tartományfőnök engedélye nélkül.
A rendi nagygyűlés legfontosabb döntése, a 36. dekrétum érintette a bölcselet tanítását, amelyben el kell hagyni minden felesleges szubtilitást. Követni kell Arisztotelészt, ami megfelel a rendalkotmány előírásainak, és fontos a teológia tanításában. Ez áll az „általános” fizika tanítására is. Arisztotelész rendszerét alkalmazni lehet a „speciális” fizika kísérleteiben is.
A 17. század végétől mind több nehézség támadt, hogyan lehet a bölcseletet harmonizálni az új tudományos irányokkal, főleg a kísérleti fizikával, a természettudományokkal és a matematikával. Problémát okoztak a tanításban Descartes, Gassendi és Malebranche tételei is, amelyeket nem lehetett figyelmen kívül hagyniuk a korszerű oktatásban.
Retznek sok nehézséget okozott, különösen a latin országokban, a felvilágosodás, a szabadkőművesség és különösen Voltaire egyre növekedő befolyása. E veszélyek miatt levelet írt a Társaságnak, és főleg a szeretetre és az imára buzdított. Jean-François Régis szentté avatásával kapcsolatban kiemelte az akkoriban közkedvelt népmissziók munkáját, főleg Közép-Európában.
Rendfőnöksége alatt Lengyelország sokat szenvedett a kozákok támadásai miatt 1734-ben. A vietnami Tonkingban öt jezsuitát öltek meg 1737-ben. A későbbi években a jezsuiták Indiában megkezdték munkájukat a páriák között is. Spanyol-Amerikában 1749-ben kétezer-százhetvenegy jezsuita működött, legfontosabb munkájuk a redukciókban folyt. Nagy szerepet játszottak a rend lelkipásztori munkájában a Mária-kongregációk, melyek a szegények szervezett gondozásában tűntek ki. XIV. Benedek pápa 1748-ben bullával erősítette meg a kongregációkat. Ugyanő 1742-ben megerősítette XI. Kelemen pápa ítéletét a kínai rítus eltiltásában. 1746-ban visszavonta X. Ince pápa 1646-os, a kilencévenként tartandó rendi nagygyűlésről szóló rendeletét.
Retz rendfőnök idején a jezsuiták száma az öt asszisztenciában, harmincnégy rendtartományban és kétszázhetvenhárom misszióban 1749-ben huszonkétezer-ötszáznyolcvankilenc volt, ebből tizenegyezer-kétszázkilencvenhárom pap. A legnagyobb a felsőnémet rendtartomány volt ezernyolcvankét taggal.