Taxoni (Taksonyi) János

Sároson született, Trencsénben lépett be a Társaságba. 1700–2-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1703–5 között Gyöngyösön tanított grammatikát. 1706-ban Bécsben kezdte meg teológiai tanulmányait, majd 1707–9-ben Nagyszombatban folytatta, 1709-ben ott szentelték pappá. 1710-ben Leobenben elvégezte a harmadik probációt. 1711-ben Székelyudvarhelyen hitszónok volt. 1712–4-ben Kassán bölcseletet, 1715-ben Kolozsváron kazuisztikát és kontroverziát tanított. 1716–9-ben Győrben hitszónok és a kazuisztika tanára volt. 1720-ban Nagyszombatban hitszónokként és a Szent Adalbert-szeminárium vezetőjeként működött. 1721-ben Nagybányán, 1722–4-ben Ungváron, 1725-ben Komáromban, 1726-ban Szatmárnémetiben, 1727-ben Rozsnyón, 1729-ben újra Komáromban, 1730–1-ben Kőszegen, 1732–3-ban Győrben volt hitszónok. 1734-ben Grazban a Mária-kongregációt vezette. 1735–44-ben Győrben lelkipásztor volt. 1745–6-ban Varasdon a házi lelkiatya feladatát látta el haláláig.
Vallásos irodalmi témájú műveit többségében magyarul írta. Fő műve Az emberek erköltseinek és az Isten igazságának Tükörei című kétkötetes, három kiadást megért munkája, korának egyik legnépszerűbb olvasmánya. Perger Gyula így jellemzi a művet: „A példatár két könyvből, azaz két kötetből áll. Mindegyik kötet három részre tagolódik. Egy-egy rész tizenkét történetet foglal magába, a történetekhez pedig mindig három elmélkedő magyarázat, »tanúság« kapcsolódik. Ezek a tanúságok erkölcstani fejtegetések, melyek szintén tartalmaznak rövidebb történeteket. Így mintegy háromszázötven hosszabb-rövidebb példázatot találunk a könyv két kötetében.”