Rumer Gergely

Báhonyban született, Olmützben lépett be a Társaságba. Próbaéveit Brünnben végezte. 1595–7-ben Olmützben tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Turócon és Bécsben tanított. 1600–13 között Grazban élt és dolgozott. Először négy évig teológiát tanult, az utolsó évben héber nyelvet is tanított. Ott szentelték pappá 1603-ban. Utána egy évig héber nyelvet, két évig bölcseletet, egy évig kazuisztikát és négy évig szentírástant tanított. 1612-ben a héber nyelv ismerőjeként részt vett abban a csoportban, mely Káldi György magyar Szentírás-fordítását átvizsgálta, s hozzájárult ahhoz, hogy a fordítás nemcsak megőrizhette Káldi tősgyökeres magyar nyelvezetét, hanem tudományos szempontból is kifogástalan lett. Grazi tartózkodása alatt a főhercegi udvarral is kapcsolatba került. Mária főhercegnő, II. Ferdinánd édesanyja temetésén ő mondta a beszédet. 1614–7-ben Olmützben rektor, 1618–23-ban az osztrák rendtartomány főnöke volt. A harmincéves háború kezdetének zavaros éveiben, amikor a jezsuitákat Csehországból kiűzték, kitűnt kormányzói képességeivel. Ezért amikor 1623-ban az osztrák rendtartományból leválasztották Csehországot és Sziléziát, ott ő lett az első tartományfőnök, és biztos kézzel helyezte le az alapokat az új tartományban. 1627-ben halt meg Brünnben.