Müller Fülöp

Középiskolai tanulmányait a jezsuiták kalocsai gimnáziumában kezdte, majd a felső negyedik osztályt mint a kisszeminárium növendéke, 1901-től pedig mint a nagyszeminárium teológusa végezte. A kalocsai főegyházmegye címére szentelték. Egy évig Hajóson volt káplán, majd jelentkezett a Társaságba. Noviciátusa első évét Nagyszombatban, a másodikat és a retorikát St. Andräban végezte. 1909–1911 között Szatmárnémetiben lelkész és a Mária-kongregációk vezetője volt, utána négy éven keresztül Innsbruckban mélyítette filozófiai és teológiai ismereteit. 1915-ben St. Andräban kezdte, majd Nagyszombatban fejezte be a terciát. 1916–9 között Nagykapornakon volt káplán. 1919–22 között Pécsett volt hittantanár. 1923–5 között Érden működött a noviciátusban mint miniszter és prokurátor, majd 1926–8 között a pesti rendház minisztere, prokurátora és a Kongregációs Otthon régense volt. 1928–33 között Nagykapornakon volt plébános. 1933–5 között a pesti rendházban működött mint lelkipásztor, a városszéli nyomortanyák lelki gondozója és a szociális munka vezetője. 1935–6 között Szegeden miniszter és prokurátor, majd 1936–43-ig Kalocsán lelkipásztor és börtönlelkész volt. 1945–51 között Mezőkövesden volt lelkipásztor, hitoktató az elemi iskolában és a Szívgárda vezetője. 1951-től haláláig a pannonhalmi szociális otthonban élt.