Partinger Ferenc

Szülővárosában, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1694–6-ban Grazban tanult bölcseletet. Utána Laibachban két, Klagenfurtban egy évig grammatikát tanított. 1701–4 között a teológiát is Grazban végezte. Ott szentelték pappá 1704-ben. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1706-ban a pozsonyi Szt. Salvator templomban, majd két évig a kollégiumban, 1709-ben Leobenben volt hitszónok. 1710–4-ig házfőnökként működött Brassóban, 1715-ben házgondnokként Nagyszombatban. 1718–20-ig rektor volt Bécsújhelyen, 1721-ben házgondnok Steyrben, 1722-ben Grazban könyvtárosként működött. Három év után Linzbe, majd 1726-ban a bécsi újoncházba került gyönge egészséggel. Ott halt meg 1727-ben. Több vallásos tárgyú könyvet írt, egyebek mellett a betegek és haldoklók lelki gondozásáról.
M: Ratio status animae immortalis, ascetice, historice, polemice, ex Divinis Scripturis...combinata. Nagyszombat, 1715.