Király (Windauer) István

A manrézai noviciátus és retorika után, 1941–4 között Kassán végezte a filozófiát. 1945–7-ig Szatmárnémetiben volt magiszter, majd Szegeden kezdte el a teológiát, de 1949-ben Chieribe került, ahol befejezte. 1951-ben a skolasztikusokkal együtt Leuvenbe ment, ahol miniszter volt. 1954-ben Wépionban végezte el a terciát, majd Charleroi-ban a magyar emigráns bányászok lelkésze volt, Leuvenben pedig hittant tanított és a Mária-kongregációt vezette. 1962-ben Torontóba rendelték a magyar plébániára, ahol először segédlelkész és spirituális, majd 1971-ben a kanadai magyar jezsuiták elöljárója, egyben torontói plébános volt. Lelkipásztorkodása idején virágzott a cserkészet, 1975-ben jubileumi cserkésztábort is rendeztek a Loyola Parkban. A torontói Wellesley kórházban hunyt el rákbetegségben.