Sándor Dezső

Eredetileg polgári és papi szabóságot tanult 1929–32 között. P. Laczika Ferenc hatására belépett a Jézus Társaságába. A szlovák provincia noviciátusában 1935–7 között volt testvérnovícius Rózsahegyen, utána 1939-ig ugyanott portás, majd hat magyar társával együtt 1939-ben átlépett a magyar jezsuita rendtartományba. 1939–42 között a pesti rendházban, majd 1942–3 folyamán Szatmárnémetiben volt szabó és betegápoló. 1943-ban behívták katonának. 1944-ben leszerelték, előbb Szegedre, majd Bp.-re került. 1945–6-ban Szegeden, 1946–8-ban Kalocsán, 1948–50-ben Kaposváron dolgozott szabóként és betegápolóként. 1950 nyarán internálták Homokra. 1950–5 között a bp.-i Központi Szemináriumban, 1955–60 között a Szolidaritás Háziipari Szövetkezetben, 1960–72 között pedig az Ecclesia Szövetkezetben volt szabó. Nyugdíjas éveit Bp.-en töltötte.