Polgár László

Németkéren született tanítócsaládban. Gimnáziumi tanulmányait a pécsi jezsuita Pius Kollégiumban végezte a Loyoleum internátus növendékeként. 1938-ban a bp.-i Manrézában lépett be a Társaságba. A próbaévek után retorikát is végzett. 1941–4-ben Kassán tanult bölcseletet. Utána két évig Kalocsán volt internátusi nevelő. 1946 őszén kezdte el a teológiát Szegeden. 1948 vége felé a rendtagok élete zaklatottá vált, főleg a rendház felének lefoglalása után. Ekkor született a döntés, hogy a tanuló rendtagok külföldön folytassák tanulmányaikat. Polgár a pappá szentelés előtt állt, és kérte, hogy a szökés rizikója előtt szenteljék őt pappá. Ez meg is történt Hamvas Endre püspök magánkápolnájában 1949. február 24-én. Polgár május 11-én Ausztriába szökött. A csoport Innsbruckból még az év nyarán az északolasz Chieribe költözött. Polgár itt fejezte be teológiai tanulmányait. 1952-ben a németországi Münsterben végezte a harmadik próbaévet. Onnan Rómába, a Jézus Társasága Történeti Intézetébe került. Fő és néhány éven belül kizárólagos munkája lett az Archivum Historicum Societatis Iesu folyóiratban megjelenő évi történeti bibliográfia elkészítése. Ötven évig végezte hihetetlen alapossággal ezt a munkát, amely kb. ötvenezer könyvészeti adatot foglal magában. Közben több bibliográfiai művet is kiadott: 1957-ben a rend 1560–1773 közötti magyarországi történetéről. 1965-ben jelent meg a Teilhard-bibliográfia, halálának tizedik évfordulójára. Gyakorlati cél vezette egy jezsuita történeti bibliográfia összeállításában. Főleg induló rendtörténészeknek mutatja be a legszükségesebb forrásokat és munkaeszközöket. Legjelentősebb műve a Bibliographie sur l’histoire de la Compagnie de Jésus 1901–1980 (3 rész 6 kötetben). Később tovább dolgozott e művén, amely már a 2000-es évet is magában foglalja, de csak cédulákon, mivel nem használt számítógépet. 2001. április végére elkészült ezzel a munkával is, hamarosan, május 25-én azonban rákban halt meg.