Pethő Jenő

1916–8 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius. A filozófiát rendhagyó módon Kalocsán és Nagykapornakon tanulta, majd 1922–4 között a pécsi Pius Gimnáziumban volt magiszter, hittant és gyorsírást tanított. 1925–7 között Chieriben teológiát tanult. A következő évben a zugligeti Manrézában végezte a terciát. 1930–2 között a bp.-i Tudományegyetemen magyar–latin szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1933–41 között Kalocsán magyar és latin nyelvet tanított, a szemináriumban spirituális volt. 1942–6 között Pécsett magyar és latin nyelvet, filozófiát tanított, sprituálisként tevékenykedett a szemináriumban. 1947–9 közöt Kalocsán az iskola igazgatója volt, magyar és latin nyelvet, történelmet tanított, majd az iskola államosítása után lelkigyakorlat-vezető lett, 1950-ben Pécsett a szemináriumban magyar nyelvet és filozófiát tanított. A szétszóratás idején először Mezőkövesdre internálták, majd 1950-ben Sajóládon, 1951–69 között Erken, 1969–83 között Egerben volt lelkész. Közben 1969-ben nyugdíjba ment, de kisegítő szolgálatot vállalt, keresett gyóntató volt. 1977-ben címzetes esperesi kinevezést kapott.