Torma Kálmán

Kővágószőlősön született, a pécsi ciszterci gimnáziumban érettségizett. Édesapja I. világháborús sérülése következtében rövidesen meghalt, így a fiatalember csak nehéz anyagi körülmények között tudott tanulni. Középiskolai tanulmányainak végeztével 1933-ban a bp.-i Manrézában belépett a Társaságba. Másodéves újonc volt, amikor súlyos tüdőbajjal szanatóriumba került. Ezzel elkezdődött hároméves szenvedése. Rendfőnöki engedéllyel letehette első szerzetesi fogadalmait. Fél év elteltével sem volt remény arra, hogy a kórházat elhagyhassa, így az egyházjog rendelkezéseinek értelmében el kellett bocsátani. 1937. február 3-án halt meg. Feljegyzései és levelei egy fiatal keresztény erős hitéről és Istenbe vetett bizalmáról tanúskodnak nagy szenvedései közepette is.