Szörényi (Holács) Gábor

Jánoshalmán született, 1930-ban Bp.-en lépett be a Társaságba. Családi nevét 1936-ban változtatta Holácsról Szörényire. 1933–4-ben folytatta gimnáziumi tanulmányait. 1935–8-ban Bp.-en végezte bölcseleti, majd 1939–43-ban Szegeden teológiai tanulmányait, itt szentelték pappá 1942-ben. 1944–8-ig Kalocsán a konviktust vezette. Az iskolák államosítása után, 1949-ben Pécsett volt helyettes házgondnok. A szerzetesrendek feloszlatásakor, 1950-ben a tartományfőnök helyettese volt. Amikor bp.-i rendtársait 1950. július 18-án elhurcolták, neki sikerült elmenekülnie. A szerzetesek ügyeinek rendezésére a kormány létrehozta az úgynevezett „paritásos bizottság”-ot, és mivel a kiszemelt embert, a cisztercita Hagyó-Kovács Gyulát letartóztatták, sor került az ő megbízatására. Kinevezésekor, 1950 nyarától, a tizenkétezer szerzetes és szerzetesnő kb. 6-8 százaléka szorult betegsége és előrehaladt kora miatt gondozásra és eltartásra. Ettől kezdve a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat ügyeit intézte harminc éven keresztül. Papi, szerzetesi és szerzetesnői otthonokat szervezett Pannonhalmán, Jászberényben, Gyónon, Verőcemaroson, Székesfehérváron, Püspökszentlászlón, Pécsett, Bakonybélben, Csákváron és Piliscsabán. Számos tárgyalást kellett folytatnia a helyi községi, városi és megyei tanácsokkal, az Állami Egyházügyi Hivatal képviselőivel. Csak Pannonhalmán harmincöt év alatt tizennyolc férfi és tizenkét női szerzetesrend négyszázhuszonnyolc tagja kaphatott gondozást. Fontos műve volt a Szolidaritás Háziipari Szövetkezet megszervezése, mely különösen a kezdeti időkben sok szerzetesnek és szerzetesnőnek biztosított keresetet. Nagy utánjárással szervezte meg Hévízen és Mátraszentimrén az üdülőket. Hetvenévesen megromlott egészsége miatt nyugdíjaztatását kérte, és Verőcemarosra vonult vissza. Két évvel később Vácon halt meg. Pannonhalmán temették el több száz szerzetes testvére közé.