Polánkay József

A Társaság második korszakának egyik első novíciusa volt, a galíciai Stara Wieśben végezte a noviciátust 1823–5 között. A képzés után hat évig lelkipásztorként működött a lembergi egyházmegye területén lévő rendházban. Elöljárói gyakorlati képességeit 1840-től az innsbrucki kollégiumban hasznosították: nyolc évig volt miniszter és házgondnok. A forradalom kitörésekor a linzi kollégiumban mint spirituális tevékenykedett, innen a brixeni egyházmegyébe menekült, és a Társaság felfüggesztése idején Brembühlben volt káplán. A jezsuita rend újbóli engedélyezése után, 1851-től a szatmárnémeti konviktus helyettes kormányzója, majd 1854-től Baumgartenbergben, később Szatmárnémetiben, végül 1862-től haláláig Nagyszombatban volt spirituális.