Dombi József

Hatéves korában meghalt az édesapja, s ő az örmény katolikusok árvaházában végezte az elemi iskolát. Középiskoláit részben Szamosújváron, részben hadapródiskolában végezte. Erdély Romániához csatolásakor Mo.-ra szökött, és hivatásos tisztként Egerben teljesített szolgálatot. 1920-ban ott lépett be a szemináriumba. Két év múlva felvételt nyert az érdi noviciátusba. Bölcseleti tanulmányainak első két évét a lengyelországi Nowy Sączban, a harmadikat Krakkóban végezte. 1928-ban átlépett a Román Misszióba. Teológiai tanulmányaira Leuvenbe került, ahol 1930-ban pappá szentelték. Leuveni tanulmányai alatt Joseph Maréchal belga jezsuita metafizikai nézetei nagy hatással voltak rá. Bölcseletet tanított a moldvai Iaşiban és Krakkóban. 1940-ben átlépett a magyar rendtartományba. 1941-ben Bp.-en végezte a harmadik próbaévet. Utána Kassán a bölcselet tanára, majd 1942–5-ben a főiskola rektora volt. A háború után Bp.-en különböző apostoli munkákban működött. 1949-től a Manréza lelkigyakorlatos házban végzett lelkipásztori feladatot. 1949 szeptemberétől 1950 májusáig egy csoport fiatal atyával a lelkigyakorlatok teológiáját, az üdvösségtörténetet és Szent Pál teológiáját tanulmányozták. A rendek feloszlatása után az örmény katolikus plébánián dolgozott. 1952-től nem végezhetett többé papi munkát. Az Országos Közegészségügyi Intézet Fodor szanatóriumában mint „kisállattenyésztő” dolgozott nyugdíjaztatásáig. 1964-ben több jezsuitával együtt őt is letartóztatták és a „Rózsa-per”-ben P. Rózsa Elemérrel és másokkal börtönbüntetésre ítélték: ő négy évet kapott, de korára való tekintettel két és fél év után szabadult. Utána mindig gyöngébb egészséggel teológiai kérdésekkel foglalkozott. Sokszor mondta titkos tanítványainak, hogy a teológia lényegét két alapvető gondolatkör alkotja: a Szentháromság és a megváltás titka.