Kollár Ferenc

Érden kezdte el próbaidejét, és Bp.-en az akkor megnyitott Manrézában fejezte be. Az újoncidő után Kalocsán érettségizett. Bölcseleti tanulmányait 1931–4-ben, a teológiát 1938–41-ben Szegeden végezte, ahol 1940-ben pappá szentelték. Közben Kalocsán tanított főleg magyart és latint. 1942–3-ban Szatmárnémetiben házgondnok volt és az internátus igazgatója. 1944-ben Szegeden végezte a harmadik próbaévet. Ettől kezdve Bp.-en dolgozott a Jézus Szíve Szövetség irányításában, és a kommunista uralom kezdetén A Szív című hetilap életben tartásán fáradozott. A körülmények miatt ez a vallásos újság annyira keresett lett, hogy a példányszám 5 ezerről 200 ezer fölé emelkedett. A kommunista hatóságok a lapot 1951-ben betiltották. 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatásakor Kollár nem kapott helyet a papoknak megengedett keretben, ezért 1951–3-ban Szegeden, majd Bp.-en kántorkodott. 1955–78-ig a betiltott és az egész országban szétszóródott rendtartomány főnöke volt. A sok nehézség közepette is sikerült fenntartania a rendtagokkal a személyes kapcsolatot, és így a rendtartomány egységét erősítenie és átmentenie jobb időkre. Néhány hónappal halála előtt kijutott Rómába, hogy a jezsuiták helyzetéről jelentést tegyen és meghívja a rendfőnököt egy mo.-i látogatásra. VI. Pál pápa is fogadta őt magánkihallgatáson. 1978 júliusában még fogadni tudta Mo.-on a rendfőnököt, P. Pedro Arrupét, aki az esztergomi érsek, Lékai László bíboros vendégeként érkezett. Utána még abban a hónapban meghalt.