Rózsa Elemér

Szülővárosában, Bp.-en lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1940-ben retorikát is végzett. 1941–3-ban Kassán tanult bölcseletet. Utána egy évig Kalocsán latin nyelvet tanított. 1945–8-ban Szegeden volt teológus, ott szentelték pappá 1947-ben. A következő évben a budapesti Manrézában végezte a harmadik próbaévet. Utána Bp.-en lelkipásztori munkára előkészítő kurzuson vett részt, amikor a szerzetesrendeket feloszlatták. Segédmunkásként kezdett dolgozni, de nemsokára a pesti Jézus Szíve-templomhoz került papi munkára. 1951 végén azonban ő is „kereten” kívüli lett. Újra fizikai munkát kellett vállalnia. Lakatos szakminősítést kapott. Tíz évig a Fővárosi Távfűtő Vállalatnál dolgozott mint lakatos, raktáros és anyagbeszerző. Szabadnapjain illegális lelkigyakorlatokat adott magánlakásokon, szállodákban vagy kirándulásnak álcázva a szabadban. 1964. december 8-án tartóztatták le öt jezsuitával együtt, összeesküvés vádjával. P. Dombi József vezetésével kidolgozták az úgynevezett világszolidarizmus elméletét. A perben ő lett az első számú vádlott, nyolc év szigorított börtönbüntetést kapott, melyet az utolsó napig le kellett töltenie. Szabadulása után haláláig a Krisztus Király-plébánián működött mint kisegítő lelkész. Később egyre gyakrabban lelkigyakorlatokat adott a leányfalui Lelkigyakorlatos Házban; a Parkinson-kór azonban megtörte erejét. 1995. július 7-én halt meg.