141 – 160 / 1554 megjelenítése

Bóday Jenő

Bóday Jenő
1912. ápr. 28. Bp. SJ 1934. szept. 14. Psz. 1943. jún. 25. F. 1978. dec. 29. †2006. dec. 6. Pilisvörösvár.
Életrajz
1934–6 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, utána két évig Bp.-en tanult filozófiát. 1940-ben a pécsi Pius Gimnáziumban volt magiszter. 1941–4 között Szegeden teológiát végzett. Utána Bp.-en a Katolikus Iparos- és Munkásifjak Országos Egyesületében tevékenykedett. 1948-ban Kispesten káplán, 1949-ben a terciát a Manrézában végezte. 1950-ben elhagyta az országot, Torontóba került lelkipásztori munkára. Majd évekig különböző plébániákon lakott és szórványmissziót végzett. 1954–6 között Reginában a jezsuita Campion középiskolában történelmet, német nyelvet és hittant tanított, s közben látogatta a magyar emigránsokat. 1957–60 között Torontóban lelkipásztor. 1961–70 között Courtlandben telepedett le, de egész Dél-Ontarióban látogatta a magyar híveket, és megalapította az ontariói London magyar misszióját. Közben német emigránsokat is pasztorált. 1971-ben Münchenben, majd 1972-ben Klagenfurtban lakott, ahonnan a Vajdaságban missziózott. Amikor onnan kitiltották, 1973-ban visszament Hamiltonba. 1974–6 között Leuven központtal a magyar híveket látogatta. 1977–9 között ismét Hamiltonban, 1980–93 között pedig Montrealban volt lelkipásztor. Onnan terjesztette az Imaapostolságot és képviselte Kaszap István boldoggá avatási ügyét – Kaszap István a novícius társa volt – viceposztulátorként. 1993-ban hazatért Mo.-ra, a kispesti plébánián végzett lelkipásztori munkát, majd 1994–7 között ismét Montrealban működött, de 1998-ban visszament Kispestre. 2000-ben bevonult a pilisvörösvári szociális otthonba, az egészsége rohamosan gyengült, majdnem teljesen megvakult.
M
M: Isten szolgája Kaszap István. Mozaikok életéből. Toronto, 1990; The Structure of the Spiritual Exercises of St. Ignatius of Loyola in the Light of the Teaching of St. Thomas Aquinas on the Election. Piacenza, 1990; Isten szolgája Kaszap István. Életrajz. Bp., 1992; Le jeune Etienne Kaszap, serviteur de Dieu. Montreal, 1994; The Young Stephen Kaszap, Servant of God. Montreal, 1994.
Ir
Ir: MJTN 34; Új feladatokra vállalkozott Bóday Jenő atya a londoni egyházközség alapítója. Katolikus Magyarok Vasárnapja. 1969. február; Bókay J.: Kaszap István novícius társa volt. Bóday Jenő aranymisés. Új Ember 49. (1993) 19, 4; Bókay J.: Kaszap István novícius társa volt. Bóday Jenő aranymisés. ProvH 21. (1993. május) 21; Moticska F.: A magyar jezsuita provincia legidősebb tagja. P. Bóday Jenő S. J. 90 éves. Arany – Ezüst XI. 3. (2002. karácsony) 19; Simon Gy. F.: Mindent Isten dicsőségére. Keresztény Élet 12. (2004. április 11.) 15, 3; P. Bóday Jenő önéletrajza. ProvH 99. (2006. november–december) 25–9; Ádám J.: Emlékezés „Hurrékára”. ProvH 99. (2006. november–december) 29–30; Csókay Károly megemlékezése. ProvH 99. (2006. november–december) 30–4; MJN 156–7.
Születési idő
1912-04-28
Születési hely
Bp
Belépés ideje
1934-09-14
Fogadalomtétel ideje
1978-12-29
Papszentelés ideje
1943-06-25
Halálozás ideje
2006-12-06
Halálozás helye
Pilisvörösvár

Bodolay Gyula

Bodolay Gyula
1903. ápr. 3. Miskolc. Nyelv: magyar. SJ 1922. aug. 14. Érd. Psz. 1933. jún. 29. F. 1936. febr. 2. C. sp. †1984. márc. 26. Pannonhalma.
Életrajz
Érden lépett a Társaságba, a bölcseletet 1925–7-ben Szegeden tanulta. Két évet Pécsett, egyet Kalocsán volt magiszter. A teológiát 1931–4-ben Szegeden végezte. A harmadik próbaévre az ausztriai St. Andräba került. 1938-ban a szegedi egyetemen tanári oklevelet szerzett. 1939-től Pécsett, 1944-től Kalocsán tanított magyar és latin nyelvet. 1946-ban Pécsett lett rektor az iskolák államosításáig. Utána az ottani jezsuita magániskolát vezette. 1950. június 10-én Mezőkövesdre internálták, ahonnan Miskolcra szökött. Besúgás alapján elfogták és Kistarcsára internálták. Onnan az ÁVO többször vitte kihallgatásra. Úgy látszik, be akarták szervezni. 1951. december 23-án szabadult. Utána magántanításból élt Bp.-en. A Szent Rita-templomban szokott misézni, ahol a hetvenes évektől kezdve bekapcsolódott a lelkipásztorkodásba is. 1980-ban költözött Panonhalmára.
M
M: P. Mócsy a „szent” és a „huligán”. Hamilton, 1981.
Ir
Ir: Cat. Def. II. 10; Hetényi Varga II. 34–7; MJTN 34–5; Pálos 167; Bodolay Gyula S. J. A pécsi Pius gimnázium Évkönyve. 1940–41. 72; †Bodolay Gyula S. J. 1903–1984. Anima Una 95. (1984. június) 16; Miklósházy 24.
Születési idő
1903-04-03
Születési hely
Miskolc
Belépés ideje
1922-08-14
Belépés helye
Érd
Fogadalomtétel ideje
1936-02-02
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1933-06-29
Halálozás ideje
1984-03-26
Halálozás helye
Pannonhalma
Beszélt nyelvek
magyar

Bogyó György

Bogyó György
1913. márc. 3. Komárom. SJ 1933. aug. 18. Psz. 1943. jún. 25. F. 1949. május 15. †1998. ápr. 18. Bp.
Életrajz
1933–6 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1937–9 között Bp.-en filozófiát tanult. 1938-ban a kalocsai konviktusban szakaszfelügyelő. 1941–4 között Szegeden teológiát tanult. 1946-ban a kalocsai gimnáziumban hittantanár, a Mária-kongregáció prézese, könyvtáros. 1947-ben a Manrézában tölti a terciát. 1948-ban Hódmezővásárhelyen spirtuális és hittantanár. 1949–51 között Kaposváron hittantanár és a Mária-kongregáció prézese. A szétszóratás után 1951–2 között teológiatanár az egri szemináriumban. 1952-ben rövid ideig lelkész Kemecsén, majd 1952–9 között Vasmegyeren, 1959–78 között Bekölcén. 1979–81 között Rómában a Gergely Egyetemen tanul, 1982–9 között Balaton községben lelkész, 1990–8 között pedig plébános.
Ir
Ir: MJTN 35; P. Bogyó önéletrajza. MJV III. 339–45; Bogyó Gy.: Élet a diszperzióban. (1991. április 16-án írt önéletrajza.) ProvH 55. (1998. május–június) 13–17; Szeitlében L.: †P. Bogyó György S. J. Kalocsai Kollégium 10. (1998) 34; Miklósházy 24.
Születési idő
1913-03-03
Születési hely
Komárom
Belépés ideje
1933-08-18
Fogadalomtétel ideje
1949-05-15
Papszentelés ideje
1943-06-25
Halálozás ideje
1998-04-18
Halálozás helye
Bp

Bohán Béla

Bohán Béla
1936. jan. 3. Nyírcsaholy. SJ 1955. okt. 1. Psz. 1960. júl. 25. F. 1983. ápr. 22.
Életrajz
Az illegalitásban lépett be a Társaságba. 1954–9 között a Központi Szemináriumban tanult, majd politikai okok miatt elbocsátották. Hiányzó vizsgáit magánúton tette le, így Zadravecz István püspök a Kassai téri Szentlélek-templomban pappá szentelte. Utána egy évtizedes kántori szolgálat következett, mivel sehol sem alkalmazhatták lelkipásztori munkakörben. 1971-ben végül az egri egyházmegyében kapott kápláni megbízatást, Mádon hittant tanított. 1972-től Sárospatakon, 1973-tól Sátoraljaújhelyen, 1976-tól pedig Nyíregyházán volt káplán. Az első plébánosi kinevezést 1979-ben kapta Nyírbogdányba. 1981-ben cserével Nyírszőlősre került plébánosnak, majd 1987-ben Maklárra. Innen ment a kárpátaljai misszióba 1989-ben. Ekkor Rahón, majd 1991–2001 között Ungváron, 2001–11 között Beregszászon volt plébános. 2011-ben visszatért Mo.-ra, jelenleg Szegeden lelkész.
Ir
Ir: MJTN 35; MJV IV. 77–96; Miklósházy 25.
Születési idő
1936-01-03
Születési hely
Nyírcsaholy
Belépés ideje
1955-10-01
Fogadalomtétel ideje
1983-04-22
Papszentelés ideje
1960-07-25

Bohus András

Bohus András
1666. máj. 8. Videfalva. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1682. dec. 22. Bécs. Psz. 1696. Nagyszombat. F. 1700. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1719. máj. 30. Judenburg.
Életrajz
Próbaidejét Bécsben, a tanárképzőt Leobenben végezte. 1686–8-ban Grazban bölcseletet tanult. 1689–91-ig Kolozsváron volt tanár „Mindszenti alias Bohus” névvel. 1692-ben Sopronban retorikát tanított. 1693-ban Grazban kezdte el a teológiát, és egy év múlva Nagyszombatban folytatta. Ott szentelték pappá 1696-ban. Képzését a harmadik próbaévvel Judenburgban fejezte be. Utána Sopronban egy évre hitszónok és iskolaigazgató lett. 1699–1704-ben Nagyszombatban filozófiatanár volt. 1705–8-ig neve nem szerepel az évi katalógusokban. 1709–11 között Kassán kontroverziát, majd Egerben és Zágrábban kazuisztikát tanított. 1716-ban Leobenbe, majd 1719-ben Judenburgba került, ahol meghalt.
M
M: Instabiles fortunae lusus. Nagyszombat, 1702; Minerval Laureatum. Nagyszombat, 1703; Laureae. Magistratuales […] Francisci Xaverii. Nagyszombat, 1703.
Ir
Ir: MKL I. 890; Nom. I. 111; RMK II. 2172; So I. 1597; St 32; Szi I. 1175.
Születési idő
1666-05-08
Születési hely
Videfalva
Belépés ideje
1682-12-22
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1700-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1696
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1719-05-30
Halálozás helye
Judenburg
Beszélt nyelvek
szlovák

Bölcsföldi Sándor

Bölcsföldi Sándor
1920. febr. 29. Bp. SJ 1942. aug. 18. Psz. 1954. aug. 15. F. 1958. febr. 3. †1994. szept. 8. Bp.
Életrajz
1942–5 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1946–9 között Szegeden tanult filozófiát, és elkezdte teológiai tanulmányait, de külföldre kényszerült. 1950–1-ben Feldkirchben, 1952-ben Bürenben élt, majd 1953–6 között Leuvenben fejezte be tanulmányait. 1957-ben Münsterben végezte a terciát. 1958–67 között Essenben és Mühlheimben volt a magyarok lelkésze, közben 1962–7 között hittant tanított középiskolában. 1968-ban Saarlouisban, 1969–71 között Krefeldben, 1972–80 között Bad Godesbergben, 1981–7 között Bonnban, 1988–94 között Meckenheimben lelkészkedett, és főleg kórházakban dolgozott, idősekkel foglalkozott. 1994-ben hazatért Mo.-ra.
M
M: Die rechtlichen Grundlage der Seelsorge im Krankenhaus. Mainz, 1977.
Ir
Ir: MJTN 38–9; Bölcsföldi S.: Visszanéztem félutamból. Visszaemlékezések. Anima Una 64. (1977. július) 1–15; Hegyi J.: †P. Bölcsföldi Sándor SJ (1920–1994). ProvH 35. (1994. október–november) 9–11; Hegyi J.: P. Bölcsföldi Sándor. MJV III. 181–3; P. Bölcsföldi Sándor (1920–1994) MJV III. 180–1; Bölcsföldi Sándor. MJN 158–9.
Születési idő
1920-02-29
Születési hely
Bp
Belépés ideje
1942-08-18
Fogadalomtétel ideje
1958-02-03
Papszentelés ideje
1954-08-15
Halálozás ideje
1994-09-08
Halálozás helye
Bp

Bona István

Bona István
1649. dec. 25. Gyöngyös. SJ 1671. okt. 11. Nagyszombat. Psz. 1680. Nagyszombat. F. 1685. febr. 2. Nagyszombat. C. sp. †1695. ápr. 16. Győr.
Életrajz
Gyöngyösön született, huszonkét éves korában lépett be Trencsénben a Társaságba. A teológiát 1677–80-ban Nagyszombatban tanulta, ahol 1680-ban pappá szentelték. Utána két évig Pécsett volt misszionárius. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte 1683-ban. Már fiatalon, 1684–7 között helyettes házfőnök volt Vágsellyén. Utána haláláig a renden belül házi lelkivezető, és apostoli munkájában gyóntató volt Győrben és Grazban, mindkét helyen kétszer, majd újra Győrben, ahol negyvenhat éves korában halt meg.
Ir
Ir: Nom. I. 113–4.
Születési idő
1649-12-25
Születési hely
Gyöngyös
Belépés ideje
1671-10-11
Belépés helye
Nagyszombat
Fogadalomtétel ideje
1685-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1680
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1695-04-16
Halálozás helye
Győr

Borbély István

Borbély István
1903. aug. 19. Vác. Nyelv: magyar. SJ 1921. aug. 13. Szeged. Psz. 1931. júl. 26. Innsbruck. F. 1939. febr. 2. 4 fog. prof. 1943–9: tartományfőnök. †1987. nov. 27. Hamilton.
Életrajz
Középiskolai tanulmányait a váci piaristáknál végezte. 1921-ben Érden lépett be a Jézus Társaságába. 1924–6 között Szegeden tanulta a bölcseletet, utána Kalocsán két évig latin és magyar nyelvet tanított. 1929–32-ben Innsbruckban volt teológus, ahol 1931-ben pappá szentelték. 1933-ban Szegeden a kollégiumban a tanuló rendtagok elöljárója volt, és az egyházmegyeközi szemináriumban tanított bölcseletet és hittudományt. A következő két évben a szemináriumban lakott. 1936–7-ben a kollégiumban a dogmatika tanára, akadémiai hitszónok és a Mária-kongregáció vezetője volt. 1938-ban a franciaországi Amiens-ben végezte a harmadik próbaévet. 1939–43-ig a kollégium rektora, dogmatanár és a tartományfőnök tanácsadója volt. 1944–8-ban a tartományfőnöki hivatalt látta el. A kommunisták hatalomra jutásával helyzete tarthatatlanná vált. A rendfőnök engedélyével kinevezte utódát, és elhagyta az országot. 1949–51-ben két évig bölcseletet tanított az északolasz Chieriben, ahová a Mo.-ról kiszökött tanuló rendtagokat összegyűjtötték. 1952–62 között a kanadai Montrealban, 1963–9-ben Willowdale-ben és 1970–3-ig Torontóban teológiát tanított. 1977-ig ott élt mint nyugalmazott tanár, majd 1978–87 között Hamiltonban volt egy gondozóintézet lakója.
M
M: Az ősegyház. (Bangha Bélával közösen.) A keresztény Egyház története I. Bp., 1937; A nemzeti szocializmus katolikus szemmel. (Kézirat gyanánt.); L’État des Défuntes jusqu’à la Resurrection de la Chair. H. n., é. n.; A meg nem tépett köntös. Az egységes Egyház. Bp., 1939; A hittitok és az értelem. Bp., 1943.
Ir
Ir: Cat. Def. III. 10. F–V 9; Gu III. 903; Hetényi Varga II. 37–8; MJTN 36; P. Borbély István. BMJ 1973. 10; P. Borbély István (1903–1987) In quavis mundi plaga IV/1. (1988) 10–14; Horváth T.: P. Borbély István emlékezete. Anima Una 110. (1988. március) 1–2; P. Borbély István S. J. (1903–1987). Anima Una 110. (1988. március) 4–5; Horváth T.: Megemlékezés P. Borbély István SJ temetési miséjén. Szolgálat 88. (1990. karácsony) 147–8; MEIL 120–1; Németh L.: Zágon József levelezése két magyar jezsuitával. Historicus Societatis Iesu. Bp., 2007. 350–67; Miklósházy 60.
Születési idő
1903-08-19
Születési hely
Vác
Belépés ideje
1921-08-13
Belépés helye
Szeged
Fogadalomtétel ideje
1939-02-02
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1931-07-26
Papszentelés helye
Innsbruck
Halálozás ideje
1987-11-27
Halálozás helye
Hamilton
Beszélt nyelvek
magyar

Borhi György

Borhi György
1672. ápr. 15. Gyöngyös. Nyelv: magyar. SJ 1690. okt. 8. Trencsén. Psz. 1703. Nagyszombat. †1704. márc. 26. Pécs.
Életrajz
Pozsonyból Trencsénben lépett be a Társaságba. Kőszegen grammatikát tanított. 1695–7-ben végezte a bölcseleti tanulmányokat Grazban, majd Esztergomban volt két évig tanár. A teológiát Bécsben kezdte és Nagyszombatban fejezte be. Ott szentelték pappá 1703-ban. Pécsre került hitszónoknak, ahol 1704-ben az ortodox szerbek támadásakor több társával együtt megölték.
Ir
Ir: Guilhermy I. 391; Nom. I. 116; Pe 402; Meszlényi A.: Az 1704. évi pécsi vérfürdő. Egyházi Lapok 65. (1942) 336–8; Cser Palkovits I.: Pécs városa jezsuitáinak múltjából. Bp., 1942. 6; Fricsy Á.: Pécsi vértanúk. ProvH 20. (1993. április) 3; Fricsy Á.: A négy pécsi jezsuita vértanú emléktáblájának ünnepélyes megáldásáról. ProvH 21. (1993. május) 4–5.
Születési idő
1672-04-15
Születési hely
Gyöngyös
Belépés ideje
1690-10-08
Belépés helye
Trencsén
Papszentelés ideje
1703
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1704-03-26
Halálozás helye
Pécs
Beszélt nyelvek
magyar

Borja Francisco de

Borja Francisco de
1510. okt. 28. Gandía. Nyelv. spanyol. SJ 1546. jún. 2. Gandía. F. 1548. febr. 1. 4 fog. prof. Gandía. Psz. 1551. máj. 23. Oñate. Rendfőnök 1565. júl. 2. Róma. †1572. okt. 1. Róma.
Életrajz
Francisco de Borja a III. gandíai herceg, Juan de Borja és Aragóniai Johanna elsőszülött fia volt. Az apai törvénytelen ágon VI. Sándor pápának, az anyja révén pedig Katolikus Ferdinándnak, Aragónia királyának volt dédunokája. A családban vallásos nevelést kapott, amiben nagy szerepet játszott nagyanyja és nagynénje: mindketten beléptek a gandíai klarisszák rendjébe. Apja második házasságában tizenkét gyermek született. Az 1519–22-es parasztlázadáskor a családnak menekülnie kellett. A lázadás leverése után Borja Zaragozába került anyai nagybátyjához, az ottani érsekhez. Grammatikát és zenét tanult. 1522–5-ben Tordesillasban tartózkodott, ahol Őrült Johanna lányának, Katalinnak az udvarába került annak III. János portugál királlyal kötött házasságáig. Utána visszakerült Zaragozába, ahol Gaspar Lax spanyol humanista tudós, filozófus vezetése alatt tanult.
1528-ban kezdte meg szolgálatát V. Károly császár udvarában. Izabella császárné udvarhölgyét, a portugál Leonor de Castrót adta hozzá feleségül. Nászajándékul a császári pártól megtisztelő feladatokat kaptak. Házasságukban négy fiú és négy leány született. V. Károly távolléte alatt, 1529–33-ban a férjét helyettesítő császárné kíséretéhez tartozott. 1534–5-ben a császár Spanyolországban tartózkodott, és Borjával matematikát, történelmet és kozmográfiát tanultak Alfonso de Santa Cruznál. 1536-ban V. Károly tuniszi győztes hadjáratában nem vett részt, de a Provence-ban, Franciaország ellen vívott szerencsétlen hadjáratában igen.
Izabella császárné 1538. május 1-jén, harminchat éves korában meghalt. Borja részt vett a holttest Granadába szállításán, és amikor meglátta az eltorzult arcot, a hagyomány szerint így kiáltott: „Soha többé nem szolgálok egy úrnak, aki halandó!” Nem bizonyos, hogy valóban ő és valóban így mondta, de naplóbejegyzése Izabella haláláról azt mutatja, hogy további életében a földi javakhoz való viszonya sokkal szigorúbb lett.
1539. június 26-tól 1543 áprilisáig katalóniai alkirály lett. V. Károly részletes utasítást adott számára. Küzdött a banditizmus ellen, megerősítette a tengerpartot a törökök és a kalózok ellen, és 1542-ben kivédte a franciák támadását. Ugyanebben az évben a monzóni birodalmi gyűlésen felesküdött Fülöp hercegre.
Ezekben az években Borja mélyen vallásos életet élt. Szoros kapcsolatban állt a ferencesek reformágával, Alkantarai Szent Péterrel és a szélsőséges laikus testvérrel, Tejedai Jánossal, akit magával vitt Granadába. Találkozott az első, Spanyolországba érkező jezsuitákkal is: Faberral és Araozzal.
Atyja halála, 1543. január 8. után Gandía hercege lett. V. Károly azt tervezte, hogy ő lesz a portugál király lányának, Máriának és a császár fiának, Fülöpnek, házasságkötésük után az udvarmestere. A tervhez a portugál király nem járult hozzá. Borja ettől kezdve hercegségével törődött, de gondja volt alattvalói vallásos életére is. Hat kis lelki könyvet írt, amelyeket egy kötetben is kiadott 1548-ban Valenciában.
Borja felesége, Leonor 1546. március 27-én meghalt. Ez meggyorsította útját a Társaságba lépés felé. A Faber Péterrel és Antonio Araozzal való találkozás és Ignáccal folytatott levelezése volt a kezdet, a P. Ovidiónál végzett lelkigyakorlat meghozta a végső döntést. 1546. június 2-án letette a tisztaság és engedelmesség fogadalmát, és azt, hogy belép a Társaságba. Ignác előírta, hogy rendezze gyermekei örökségét, és Granadában tanuljon teológiát. 1548-ban lett a Társaság professzusa. A pápa engedélyével még három évig megtarthatta birtokait, és intézhette azok ügyeit. 1545-ben kollégiumot alapított, az elsőt külső tanulók számára, melyet 1547-ben a pápa egyetemmé nyilvánított. Ez volt a Társaság első egyeteme, ahol maga Borja is teológiai doktorrá lett 1550. augusztus 20-án.
Mivel a lelkigyakorlatokat sok támadás érte, Borja elérte, hogy III. Pál vizsgáltassa felül azokat. A pápa Álvarez de Toledo bíborost és a pápai palota mesterét, Egidio Foscararit bízta meg ezzel a feladattal, akik megadták a jóváhagyást. A pápai leirat dátuma 1548. július 31. A latin szöveg ötszáz példányban jelent meg, amelynek költségét Borja viselte. 1550-ben a szentévre Rómába utazott. Útjának az is célja volt, hogy Ignáccal megbeszélje hivatalos és nyilvános belépését a Jézus Társaságába. Emellett részt kellett vennie a professzusok gyűlésén, melynek témája a Társaság alkotmánya volt. Augusztus 30-án indult Rómába Araoz, Andrés de Oviedo és Diego Mirón társaságában, és október 23-án érkezett meg. Részt vett a Társaság két fontos művének elindításában, a Gesù-templom alapkőletételében és a Római Kollégium előkészítésében, amely 1551. február 22-én nyílt meg. Ignác rábízta lakhelye kiválasztását, miután kivette a tartományfőnök Araoz joghatósága alól. Borja Oñatéba költözött, ahol kollégiumot alapítottak. 1551. májusban szentelték pappá. Első privát miséjét Loyola házi kápolnájában mondta 1551. július 31-én, a nyilvánosat Vergarában november 15-én 10 ezer hívő előtt.
1554-ben Ignác három részre osztotta fel a spanyol rendtartományt. Ezek, majd Portugália és a tengerentúli birtokok felügyeletére Borját nevezte ki komisszáriusává.
Borja mint lelkivezető a spanyol királyságban kapcsolatban állt V. Károly leányával, Johannával és az anyakirálynő Johannával. V. Károly is többször hívta magához Yustéba. II. Fülöppel feszült volt a viszonyuk, olyannyira, hogy az Borja írásait a tiltott könyvek listájára helyeztette.
Ignác haláláról csak 1556. szeptember 17-én értesült. A IV. Pál pápa és Spanyolország közötti háború megakadályozta az első rendi nagygyűlés összehívását, amelyet csak 1558. júniusban nyitottak meg. Borja gyenge egészségi állapota miatt nem utazott Rómába, ezért egy hosszabb írásban fejtette ki véleményét. Sürgette a rendalkotmány és a szabályok betartását; a szegénységi fogadalom megtartására azt ajánlotta, hogy minden rendtartományban legyen egy professzusház. Kérte az imaidő meghosszabbítását, néhány bűnbánati aktus kötelezővé tételét, és azt, hogy a tanuló rendtagok egyszerű fogadalmában a tisztaság ünnepélyessé legyen. Írása későn érkezett Rómába, így a nagygyűlés nem tudott vele foglalkozni. Ezért az új rendfőnök, Laínez válaszolt Borjának.
1559. augusztus 17-én a spanyol inkvizíció kiadta a tiltott könyvek listáját, amelyen Borja néhány kisebb műve is szerepelt. Erre III. János portugál király öccse, Portugáliai Henrik bíboros (később I. Henrik néven portugál király 1578–80 között) meghívta őt Portugáliába. Miután Rómában a rendfőnök asszisztense, Luís Gonçalves da Cámara meghalt, Diego Laínez Borját hívta utódjául. 1561. szeptember 7-én érkezett meg Rómába, de ezt a hivatalt csak 1564-ben töltötte be. Mivel Laíneznek Poissyba és Trientbe kellett mennie, ahová a vikárius Alfonso Salmerón is hivatalos volt, Borja helyettesítette őt. A rendfőnök visszatértével Borja asszisztens lett. Laínez azonban rövidesen meghalt, ekkor Borját választották vikáriussá. 1565. június 20-ra egybehívta a rendi nagygyűlést, amely július 2-án a harminckilenc szavazatból harminceggyel őt választotta rendfőnökké. Július 28-án megválasztották a négy asszisztenst: Antonio Araozt spanyol, Everard Mercuriant francia és német, Benedetto Palmiót olasz és Diego Mirónt portugál, indiai és brazil asszisztenssé. A gyűlés 1565. szeptember 3-án fejeződött be.
Az általános nagygyűlés fontosabb munkái és rendelkezései a következők voltak: megvizsgálták a Társaság szabályait; az imádság idejét, aminek alapján Borja elrendelte november 5-én az egyórás elmélkedést; az újoncidő és a tanulmányok rendjét. A kollégiumok száma Ignác halálakor ötven, Borja halálakor, 1574-ben százhatvanhárom volt. 1569-ben kiadta a középiskolák számára a tanítás rendszerét, az első Ratio studiorumot. 1571-re készen volt a bölcselet és a hittudomány rendje is. Előírt tizenhat tételt, amelyeket igaznak kellett tartani.
A rendgyűlés rendezte a vizitátorok feladatát is, akik az előző komisszáriusokat helyettesítették. A 19. dekrétum megvalósításaként Borja összehívta az első prokurátorok gyűlését. A Domonkos-rendi V. Piusz pápa megváltoztatta a rendalkotmány néhány pontját, így a tanuló rendtagok egyszerű fogadalmát, a közös zsolozsma hiányát, és előírta, hogy az utolsó fogadalmat a papszentelés előtt kell tenni.
Borja nagy figyelmet szentelt Közép-Európa vallási nehézségeinek. Erősen támogatta a Német Kollégiumot Rómában, valamint a kollégiumok alapítását Ausztriában, Németországban, Lengyelországban és Belgiumban.
A tengerentúli missziókban, a spanyol gyarmatokon is megindította a jezsuiták működését, ahol addig csak a négy koldulórend (az ágostonosoké, a dominikánusoké, a ferenceseké és a mercedenáriusoké) dolgozott. Az első hely Florida volt, aztán Kuba, Mexikó és Peru következett. Megerősítette Brazíliát, Indiát, Japánt és a kelet-ázsiai szigetvilágot.
1571. június 1-jén V. Piusz pápa utasítására el kellett kísérnie annak unokaöccsét, Michele Bonelli bíborost spanyolországi és portugáliai útjára, majd Franciaországba is. Június 30-án hagyták el Rómát, és augusztus 29-én értek Barcelonába. Madridban Borja arra is talált időt, hogy a Társaság ügyeiről tárgyaljon a kasztíliai, a toledói és a kinevezett mexikói tartományfőnökökkel. Lisszabonban találkozott fiával, Juan de Borjával, az ottani spanyol követtel. A tárgyalás témája a francia királylány, Valois Margit házassága volt a fiatal portugál királlyal, Sebestyénnel. A cél az volt, hogy megakadályozzák a királylány házasságát a protestánssá lett Navarrai Henrikkel, a későbbi francia királlyal. A pápai követ közbelépése 1572. február 10-én sem járt sikerrel.
Borja a visszautat Rómába már betegen tette meg. Emiatt négy hónapig időzött Ferrarában. Ott tartózkodása alatt, 1572. május 1-jén meghalt V. Piusz pápa. Ekkor folytatta útját, és szeptember 28-án megérkezett Rómába, két nappal később azonban meghalt. VIII. Orbán pápa 1624. november 23-án boldoggá, majd X. Kelemen pápa 1671. április 12-én szentté avatta.
Ir
Ir: Pámer L.: Borgia Sz. Ferenc. Jézus-társasági szentek és boldogok tisztelete. Bp., 1926. 209–11; Generálisok 13–7; Bangert 48–51; J. N. Tylenda: Borja Szent Ferenc 1510–1572. Jezsuita szentek és vértanúk. Bp., 2011. 13–8.
Születési idő
1510-10-28
Születési hely
Gandía
Belépés ideje
1546-06-02
Belépés helye
Gandía
Halálozás ideje
1572-10-01
Halálozás helye
Róma
Beszélt nyelvek
spanyol

Boromissza Antal

Boromissza Antal
1899. dec. 12. Ismeretlen. SJ 1922. júl. 30. F. 1933. febr. 2. †1976. dec. 13. Pannonhalma.
Életrajz
1922–4 között a zugligeti Manrézában volt segítőtestvér-novícius. 1925–30 között Pécsett, 1931–41 között Szegeden, 1942–7 között a Manrézában, 1948–50 között Nagykapornakon volt szakács. 1950-ben Tiszahomokra internálták. A szétszóratás alatt különböző szociális otthonokban dolgozott. 1970-ben bevonult a pannonhalmi idősotthonba.
Ir
Ir: MJTN 36; Tüll A.: †F. Boromissza Antal S. J. 1899–1976. Anima Una 62. (1977. március) 8–10; Boromissza Antal SJ. Szolgálat 34. (1977. Péter-Pál) 104; Tüll A.: F. Boromissza Antal (1899–1976). MJV III. 374–7; Tüll A.: Szeretni, de hogyan? (Emlékek F. Boromissza Antalról). A Szív 85. (1999) 11. 5; Miklósházy 25.
Születési idő
1899-12-12
Születési hely
Ismeretlen
Belépés ideje
1922-07-30
Fogadalomtétel ideje
1933-02-02
Halálozás ideje
1976-12-13
Halálozás helye
Pannonhalma

Boross József

Boross József
1699. okt. 4. Tamásd. Nyelv: magyar, román. SJ 1716. febr. 22. Trencsén. Psz. 1727. Kassa. F. 1753. aug. 15. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1757. júl. 14. Kolozsvár.
Életrajz
Kolozsvárról lépett be a trencséni újoncházba. Két év múlva Leobenbe került a tanárképzőbe. 1719–21 között Bécsben végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána 1722–4-ben Kolozsváron tanárkodott. 1725–9 között Kassán teológiát tanult, ahol 1727-ben pappá szentelték. Besztercebányán volt a harmadik próbaévben. Működését Kolozsváron kezdte. 1731–5 között bölcseletet és kontroverziát tanított, majd Szatmárnémetiben volt házfőnök, azután egy évig kazuisztikát tanított Nagyszombatban. 1739-től haláláig Kolozsváron volt előbb a szeminárium igazgatója, a bölcsészeti kar dékánja, később a ház lelkiatyja.
M
M: Religiones romanae-catholicae fundamentum. Kolozsvár, 1732; Antitheta evangelica. Kolozsvár, 1742.
Ir
Ir: Nom. I. 117; Pe 652; Petrik 1712–1860/I; So I. 1818–9; St 35; Szi I. 1242; Boros József (1699–1757). KJKT 63; György A.: Boross József. A kolozsvári római katolikus Lyceum-könyvtár története. Kolozsvár, 1992. 61.
Születési idő
1699-10-04
Születési hely
Tamásd
Belépés ideje
1716-02-22
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1753-08-15
Fogadalomtétel helye
Kolozsvár
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1727
Papszentelés helye
Kassa
Halálozás ideje
1757-07-14
Halálozás helye
Kolozsvár
Beszélt nyelvek
román

Borovez Mihály

Borovez Mihály
1677. nov. 4. Kučan. Nyelv: horvát. SJ 1695. okt. 27. Trencsén. †1704. márc. 26. Pécs.
Életrajz
A varasdi kollégiumból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő leteltével Zágrábban egy évig tanított grammatikát. 1699–1701 között Grazban bölcseletet tanult. Utána Zágrábban, Varasdon és Pécsett tanított. 1704-ben az ortodox szerbek pécsi támadásakor több társával együtt megölték.
Ir
Ir: Guilhermy I. 391; Nom. I. 117; Pe 484; Fricsy Á.: Pécsi vértanúk. ProvH 20. (1993. április) 3.
Születési idő
1677-11-04
Születési hely
Kučan
Belépés ideje
1695-10-27
Belépés helye
Trencsén
Halálozás ideje
1704-03-26
Halálozás helye
Pécs
Beszélt nyelvek
horvát

Bors (1938-ig Bayer) Jenő

Bors (1938-ig Bayer) Jenő
1913. ápr. 5. Fiume. Nyelv: magyar. SJ 1930. júl. 30. Bp. Psz. 1942. máj. 13. Szeged. F. 1946. febr. 2. †1968. nov. 12. Győr.
Életrajz
Fiatalon lépett a Társaságba. A kétéves próbaidő után a Manrézából befejezte a gimnázium VII. és VIII. osztályát és a retorikát. 1936–8-ban a bölcseleti tanulmányokat Bp.-en, 1939–42-ben a teológiát Szegeden végezte. 1943-ban Kalocsán lett a kisszeminárium lelkiatyja. 1944-ben Szegeden végezte a harmadik próbaévet, utána ott lett lelkipásztor. 1947-ben Kistemplomtanyán a katolikus egyesületek feloszlatása ellen tiltakozott, ezért fél évre Mezőhegyesre internálták. Utána a novíciusmester helyettese lett. 1950-ben a kispesti rendházban dolgozott. A szerzetesrendek feloszlatása után gyenge egészsége miatt a pannonhalmi szociális otthonba került.
Ir
Ir: Cat. Def. I. 31.276; Hetényi Varga II. 38; MJTN 37; Pálos 167; Tüll A.: Bors Jenő SJ (1913–1968). Levél barátomnak. 1968. december 6. 9–10; Uő: P. Bors Jenő SJ (1913–1968) Anima Una XII. 1. (1969. február) 1–2; Uő: P. Bors Jenő SJ (1913–1968) MJV IV. 258–60; Miklósházy 25.
Születési idő
1913-04-05
Születési hely
Fiume
Belépés ideje
1930-07-30
Belépés helye
Bp
Fogadalomtétel ideje
1946-02-02
Papszentelés ideje
1942-05-13
Papszentelés helye
Szeged
Halálozás ideje
1968-11-12
Halálozás helye
Győr
Beszélt nyelvek
magyar

Bors György

Bors György
1736. febr. 13. Doboka. Nyelv: magyar, román. SJ 1754. okt. 14. Trencsén. Psz. 1767. F. 1772. febr. 2. 4 fog. prof. †1786.
Életrajz
Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. Onnan Szakolcára került a tanárképzőbe. Egy évig Ungváron grammatikát tanított. 1759–60-ban Kassán bölcseletet tanult. A következő két-két évben Kolozsváron és Kassán tanárkodott. 1765–8-ban Nagyszombatban volt teológus. 1767-ben szentelték pappá. 1769-ben Egerben volt harmadik probációban, és két évig Erdélyben népmisszionárius. Onnan 1772-ben Esztergomba került hitszónoknak és 1773-ban Székesfehérvárra népmisszionáriusnak. Kolozsváron 1761-ben kiadta Hevenesi Gábor jó halálról szóló könyvének magyar fordítását.
M
M: Hevenesi G.: Ars bonae mortis (fordítás magyarra). Kolozsvár, 1761.
Ir
Ir: Nom. I. 117; Pe 1390; So I. 1823; St 35; Szi I. 1261.
Születési idő
1736-02-13
Születési hely
Doboka
Belépés ideje
1754-10-14
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1772-02-02
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1767
Halálozás ideje
1786
Beszélt nyelvek
román

Borsos Mihály

Borsos Mihály
1706. szept. 28. Jóka. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1728. okt. 14. Trencsén. Psz. 1738. F. 1744. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1761. jan. 19. Bozók.
Életrajz
A bölcseleti tanulmányok befejezése után Budáról lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő befejeztével Kolozsváron tanított 1731–4 között. Ott adta ki két latin nyelvű művét. 1735–9-ig Kassán teológiát tanult, 1738-ban szentelték pappá. Harmadik probációban Besztercebányán volt. 1741-ben Esztergomban hitszónokként, majd 1742–5-ben Kassán gazdasági főnökként működött. Négy évig Sárospatakon volt házfőnök és plébános, majd visszatért Kassára gazdasági hivatalába. 1756–9-ig Turócon házfőnök volt és 1761-től vezette a nagyszombati alapítványi birtokot, ahol rövidesen meghalt.
M
M: Bidermanni epistolae. Kolozsvár, 1733; Idea perfecti belli imperatoris. Kolozsvár, 1734.
Ir
Ir: Nom. I. 118; Pe 871; Petrik 1712–1860/IV; So I. 1624; St 35; Szi I. 1268.
Születési idő
1706-09-28
Születési hely
Jóka
Belépés ideje
1728-10-14
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1744-02-02
Fogadalomtétel helye
Kassa
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1738
Halálozás ideje
1761-01-19
Halálozás helye
Bozók
Beszélt nyelvek
szlovák

Borza Mihály

Borza Mihály
1672. szept. 24. Szepeskáptalan. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1689. nov. 6. Trencsén. Psz. 1703. Bécs. F. 1707. febr. 2. Nagyszombat. †1752. júl. 24. Turóc.
Életrajz
A lőcsei kollégiumban tanult, és onnan lépett Trencsénben a Társaságba. 1692-ben Kassán az alsó osztályban tanított és az iskolai színjátszás felelőse volt. Egy év után ugyanott elvégezte a bölcseletet. 1696-ban újra az alsósokat tanította, és a bölcseleti hallgatók felügyelője volt a nemesi konviktusban. 1697-től egy-egy évig Szakolcán, Trencsénben és Nagyszombatban tanított. 1700–3-ig Bécsben végezte a teológiát és Győrben a harmadik próbaévet. 1705–11-ben Besztercebányán házgondnok és a gazdasági ügyek intézője volt. Ugyanezeket a feladatokat látta el egy évig Pozsonyban és három évig Trencsénben. 1717-től Szakolcán rektor, 1721-től Turócon házfőnök, 1727-től Lőcsén rektor, 1730-tól Szepesváralján, 1732-től újra Turócon, 1740-ben Szatmárnémetiben és 1741-től haláláig újra Turócon volt házfőnök. A tény, hogy harmincöt évig, ha kisebb házakban is, elöljáró volt, azt mutatja, hogy nemcsak a kormányzásban, hanem a lelkipásztori munkák megszervezésében is kiváló képességei voltak.
M
M: Metamorphosis sacra P. Balthasaris Ignatii Loyolae Mendez. Nagyszombat, 1699.
Ir
Ir: Guilhermy II. 65; Nom. I. 118; Pe 396; RMK II. 1965; So I. 1824; St 35; Szi I. 1272–3; Weiser 150–5.
Születési idő
1672-09-24
Születési hely
Szepeskáptalan
Belépés ideje
1689-11-06
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1707-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Papszentelés ideje
1703
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1752-07-24
Halálozás helye
Turóc
Beszélt nyelvek
szlovák

Bosizio Atanasio

Bosizio Atanasio
1809. ápr. 30. Gorizia. Nyelv: olasz, német. SJ 1837. márc. 19. Psz. belépése előtt. F. 1849. aug. 15. 4 fog. prof. 1853–6: tartományfőnök. †1896. febr. 5. Kalocsa.
Életrajz
1837-ben felszentelt papként lépett a Társaságba. 1841-től Innsbruckban a nemesi konviktusban volt felügyelő és ismételte először a bölcseletet, majd 1843–4-ben teológiát tanult. Ott 1847-ben dogmatikát, a következő évben morálist tanított. 1848. szeptember 7-től Bécsben a tartományfőnök helyettese, majd 1853. szeptember 8-tól 1856. december 15-ig tartományfőnök volt. Kormányzása idejére esik a nagyszombati újoncház és kollégium megnyitása és Szatmárnémetiben a letelepedés. 1857–8-ban Innsbruckban teológiát tanított. 1858–61 között Pozsonyban volt rektor, 1862–5-ben Kalocsán házi lelkiatya. 1866–8-ban az ausztriai St. Andräban a harmadik próbaéveseket vezette. 1869-ben Pozsonyban könyvtáros, 1870–1-ben Bécs-Kalksburgban lelkiatya és író volt. 1872–5-ig Prágában főleg írással foglalkozott. Ezt a munkáját 1876–87-ig Kalocsán folytatta, és ott is maradt haláláig.
M
M: Das Hexämeron und die Geologie. Münster, 1865; Die Geologie und die Sintflut. Münster, 1877.
Ir
Ir: Cat. Def. I. 8.680; MJTN 37; Tóth 10.
Születési idő
1809-04-30
Születési hely
Gorizia
Belépés ideje
1837-03-19
Fogadalomtétel ideje
1849-08-15
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
belépése előtt
Halálozás ideje
1896-02-05
Halálozás helye
Kalocsa
Beszélt nyelvek
német

Bossányi András

Bossányi András
1673. nov. 13. Nagybossány. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1689. nov. 21. Trencsén. Psz. 1703. Nagyszombat. F. 1707. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1730. nov. 19. Nagyszombat.
Életrajz
Trencsénben lépett be a Társaságba, és Leobenben végezte el a tanárképzőt. 1693–5-ben bölcseletet tanult Grazban. Utána Pozsonyban, Nagyszombatban és Gyöngyösön tanított. 1700–3-ban végezte a teológiát Nagyszombatban. A harmadik próbaévre Győrbe került. A katalógusokból nem világos, mi volt a feladata 1705–6 között. 1707–10-ig tanította Nagyszombatban a teljes bölcseleti kurzust. A következő években ugyanott kazuisztikát és főleg kánonjogot tanított, és fontos szerepet játszott a kispapok nevelésében mint szemináriumi elöljáró. 1710–1-ben az iskolai színjátszás felelőse is volt. 1716–7-ben Lőcsén, 1718–20-ban Kassán rektor, 1721-ben Budán a kánonjog tanára és házgondnok volt. 1722–4-ben Rómában a Szent Péter-bazilikában magyar gyóntató. 1725–7 között vezette a bécsi Pázmáneumot. Utolsó állomáshelyén, Nagyszombatban a szeminárium igazgatója volt.
M
M: Vaticinium veritatis. Nagyszombat, 1698; Dies peripateticus. Nagyszombat, 1708; Lilium in virgineas amoris flammulas. Nagyszombat, 1709; Gaudia inter luctus, seu incrementa et vicissitudines S. J. in Hungaria. Nagyszombat, 1710; Responsa matris philosophiae. Nagyszombat, 1710; Gaudia inter luctus, sive Hungariae […] descriptio. Nagyszombat, 1711.
Ir
Ir: MKL II. 3; Pe 397; Po Magyar 748; RMK II. 1931, 2401; So I. 1852–3; St 35; Szi I. 1278.
Születési idő
1673-11-13
Születési hely
Nagybossány
Belépés ideje
1689-11-21
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1707-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1703
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1730-11-19
Halálozás helye
Nagyszombat
Beszélt nyelvek
szlovák

Bossányi Farkas

Bossányi Farkas
1669. jún. 21. Szendrő, Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1688. nov. 25. Trencsén. Psz. 1701. Nagyszombat. F. 1705. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1726. aug. 31. Kassa.
Életrajz
Nagyszombatból lépett be a Társaságba és a próbaéveket Trencsénben töltötte. 1690-ben Pozsonyban, a következő évben Kőszegen retorikát tanított. 1692–4-ben Bécsben volt bölcsészhallgató. 1695–7-ben Nagyszombatban, Gyöngyösön és Kőszegen tanított. 1698–1701-ben a teológiát végezte Nagyszombatban, utána Győrben a harmadik próbaévet. 1703–4-ben Kassán bölcseletet tanított. 1705–14-ig Nagyszombatban először hitszónok és gazdasági főnök volt, majd bölcseletet, kazuisztikát és teológiát adott elő. 1711-ben teológiai doktorrá avatták. 1715-től teológiatanár, kancellár és dékán volt Kassán. 1718–20-ban Nagyszombatban szemináriumi rektorként működött. Három évre Esztergomban lett házfőnök, majd két évig szentírástant tanított Nagyszombatban. 1726-ban Budán a mo.-i rendházak jogi tanácsadója volt. Kassán halt meg. Több latin nyelvű könyvet adott ki főleg jogi és teológiai témákról. Élete vége felé két könyvét magyarul írta, az első a fiatalon elhunyt Kohári Ignác életrajza, a másik egy Szent István-napi szentbeszéd Pannonhalmán.
M
M: Tripartitum Juris Philosophici. Nagyszombat, 1704; Sacra Tyrnaviae. Nagyszombat, 1707; Curiosum Quare per Quia Aristotelicum. Nagyszombat, 1708; Succulus distinctionum. Nagyszombat, 1708; 170 proverbia Aristotelis. Nagyszombat, 1707, 1708; Parentalia magni curiae regiae judicis. Nagyszombat, 1714; Theologia polemica. Bártfa, 1715; Succulus distinctionum. Nagyszombat, 1720; Speculum Iuventutis academicae. Nagyszombat, 1720; Rövid napokban foglalt érdemes hosszú élet. Nagyszombat, 1720; Magyar koronának és országhnak nagy áron lett meg vétele. Pozsony, 1723.
Ir
Ir: LKKOS 134; MKL II. 3; Nom. I. 121; Pe 360; Petrik 1712–1860/I; RMK II. 2259, 2288–90, 2336–8; Petrik I; So I. 1853; St 36; Szi I. 1278; Monay 114–7.
Születési idő
1669-06-21
Születési hely
Szendrő,
Belépés ideje
1688-11-25
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1705-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1701
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1726-08-31
Halálozás helye
Kassa
Beszélt nyelvek
szlovák