Online Jezsuita Történeti Névtár

Az illegalitásban lépett be a Jézus Társaságába. A váci szemináriumban tanult, majd Bp.-en lett fizikai munkás. Katonai szolgálata után felvették az egri szemináriumba. Papi szolgálatát 1958-ban kezdte Tápióbicskén hitoktató-káplánként. 1961-ben kinevezték Gombára plébánosnak, majd 1968-tól Pesterzsébeten, 1969-től Kiskunhalason, 1971-től Csongrádon, 1972-ben Jászkarajenőn, 1973-tól Bugacon, 1985-től Balatonkenesén volt plébános. A rend visszaállítása után 1990 és 2012 között Hódmezővásárhelyen volt házfőnök és plébános. 2012-től a pilisvörösvári szociális otthonban koordinátor és lelkipásztor.

Pozsonyban 1854-ben, tizenhat éves korában lépett be a Társaságba. A próbaidő után az ausztriai Baumgartenben két év retorikát végzett. Bölcseleti tanulmányait 1859–60-ban Pozsonyban kezdte, és 1861-ben a bécsi Kalksburgban fejezte be. Emellett magyar nyelvet is tanított ott. 1862–4-ben Kalocsán a természetrajz, a következő évben a fizika és a geológia tanára volt. 1866–8-ban Innsbruckban teológiát tanult. Brixenben szentelték pappá 1868-ban. 1869-ben Kalocsán a természetrajz, a fizika és a német irodalom tanára volt. 1870-ben az ausztriai St. Andräban végezte a harmadik próbaévet. Ezzel befejezte rendi képzését, és folytatta tanári működését, nagyrészt Kalocsán.
Összesen ötvenhat évig tanított: ötvenkét évet Kalocsán, hármat a Bécs melletti Kalksburgban és egy évet Pécsett. Fő tárgya volt a természetrajz (negyvenhat évig), azonkívül földrajz és magyar három, fizika és német két, ásványtan, francia nyelv, geológia, kémia, olasz nyelv, történelem egy-egy évig.
A korra és az akkori jezsuita iskolarendszerre jellemző, hogy a rendi tanulmányokon kívül semmi mást nem tanult. Hatalmas munkabírása volt. Korának stílusában három vallásos folyóiratot alapított és adott ki évtizedeken keresztül Kalocsán: a Jézus Szent Szívének Hírnökét 1884-től, a Mária Kertet és a Szűz Mária Virágos Kertjét 1885-től.
Irodalmi működésének fő területe a vallás és a lelkiség volt. Művei általában több kiadást is megértek. Más témakörök is foglalkoztatták, A magyar síkság jövője című munkája befolyással volt az országgyűlés határozatára az Alföld fásításáról. A fényképészet titkai nagy újdonságként hatott. Az építészet története is érdekelte. Erről tanúskodnak a Közép-európai műépítmények és a Spanyolország, különös tekintettel műépítményeire című művei. A kollégium nagy ásványtárának sorsát is szívén viselte.

Bécsben, tizennyolc éves korában lépett be a Társaságba. A próbaidő után ott végezte bölcseleti tanulmányait is. 1635-ben Leobenben ismételte a humanisztikai tanulmányokat. 1636–8-ban Klagenfurtban tanított középiskolában. 1639–42-ben végezte a teológiát Grazban, ott szentelték pappá. 1643-ban Pozsonyban grammatikát tanított. 1644-ben Nagyszombatban, 1645-ben Passauban a matematika és a bölcselet tanára volt. 1646-ban a házgondnoki hivatalt látta el. 1647–51-ig Nagyszombatban, 1652–3-ban Pozsonyban volt népmisszionárius. A következő két évben Bécsben matematikát tanított. 1656–60 között Varasdon házfőnök volt. 1661–3-ban Bécsben a papnevelő intézetet vezette, és matematikát tanított. 1665–9-ben Klagenfurtban volt házgondnok, de közben matematikát is tanított. 1670-ben Judenburgban házgondnok, a következő évben házi lelkiatya volt. Élete vége felé 1673–8 között Bécsben matematikát tanított.

Az ausztriai Arndorfban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1643-ban Grazban elvégezte a tanárképzőt, majd a hároméves bölcseleti kurzust. 1647-ben Leobenben, 1648-ban Judenburgban, 1649–50-ben újra Leobenben tanított. 1651–4 között Grazban végezte a teológiát. 1654-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1656-ban Linzben, 1657–8-ban a bécsi kollégiumban, 1659–60-ban a professzusházban, 1661–3-ban Grazban volt hitszónok. 1664-től a bécsi dóm, 1670-től haláláig a császár és a császári udvar hitszónoka volt. A magyar országgyűlés megnyitásán mondott ünnepi beszéde a béke szelleméről 1681-ben Nagyszombatban jelent meg németül.

Egerben született, bölcsészdoktorként Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő elteltével 1735-ben Győrben, 1736-ban Esztergomban és 1737–9-ben Kolozsváron tanított középiskolában. 1740–3-ban Kassán tanult teológiát. 1743-ban szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1745–50-ben Brassóban, 1751–6-ban Egerben két évig magyar hitszónok és négy évig házgondnok volt. 1755-ben Kassán magyarul adta ki Télemakhosz bujdosásának történetét.

Az ausztria Ambstattban született, Steyrből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1696–8-ban Grazban tanult bölcseletet. 1699-től Passauban két, Budán, Egerben, majd újra Budán egy évig tanított középiskolában. 1704–5-ben Grazban a kétéves kazuisztika kurzust végezte. 1705-ben Bécsben szentelték pappá. A következő évben Sopronban grammatikát tanított. 1707–8-ban Judenburgban elvégezte a harmadik próbaévet, utána egy évig a grammatika tanára volt. 1709–10-ben Steyrben, 1711–2-ben Grazban, 1713-ban Nagyszombatban 1714–5-ben Egerben, 1716-ban Kassán volt hitszónok. 1712-ben Nagyszombatban német nyelvű műve jelent meg nyomtatásban.

Pozsonyban született 1573-ban, Brünnben 1593-ban kezdte meg hosszú szerzetesi életét. A próbaidő után Český Krumlovban egy évig retorikát tanult, s ugyancsak egy évig grammatikát tanított. 1598–1600-ban Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat, majd egy évig Brünnben tanított. 1602–3-ban Grazban tanult teológiát, utána egy évig Sellyén volt gyóntató, majd Grazban és Laibachban tanított retorikát. 1607-ben Brünnben végezte a harmadik próbaévet, ezt követően Komotaun volt öt évig házi lelkiatya. Attól kezdve szinte évente változtatta munkakörét és állomáshelyeit, mígnem életének utolsó tíz évét Pozsonyban töltötte mint házi lelkiatya. Ott halt meg 1645-ben, hetvenkét éves korában.

Pozsonyban született, Brünnben lépett be a Társaságba. 1620-ban retorikát végzett Klagenfurtban. 1621–8 között Grazban három évig bölcseletet és 1625-től négy évig teológiát tanult, ott szentelték pappá 1628-ban. 1629-ben Eberndorfban végezte a harmadik próbaévet. 1630-tól Grazban négy évig bölcseletet, utána egy évig a középiskolában az alsósoknál tanított. 1635-ben a kazuisztika, 1636–8-ban a teológia tanára volt. 1639-ben a kancellárhelyettesi, a következő évben a kancellári hivatalt viselte. 1641-ben ugyanott rektor volt. 1645-ben a bécsi professzusházban tartózkodott minden hivatali jelzés nélkül. 1646-ban Judenburgban a harmadik próbaéveseket vezette. 1647–51 között a bécsi professzusház főnöke volt. 1652–4-ben a tartományfőnöki hivatalt töltötte be. Az ő ideje alatt indultak el az első megbeszélések egy önálló magyar rendtartomány létrehozására. 1655–7-ben Judenburgban vezette ismét a harmadik probációs atyákat. 1658–61-ben rektor volt Nagyszombatban, és 1662-től haláláig házi lelkiatya Pozsonyban.

Az ausztriai Aufrothban született, Linzből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Utána Bécsújhelyen tanított egy évig grammatikát. 1743–6-ban Grazban tanult teológiát. 1746-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1748-ban Bécsben héber nyelvet, 1749–50-ben Budán és 1751–3-ban Klagenfurtban bölcseletet tanított. 1754-ben Budán, 1755-ben Grazban kontroverziát adott elő. 1756-tól haláláig Bécsben élt. Hat-hat évig kontroverziát és egyházjogot tanított. Utána három évig, valószínűleg gyenge egészsége miatt, csak házi gyóntató volt. Utolsó három évében a könyvtárosi hivatalt látta el. 1750-ben Budán latin nyelvű könyve jelent meg a Niceai Zsinatról.

Bp.-en született, Szegeden lépett be a Társaságba. Próbaidejét az érdi újoncházban töltötte. 1924–5-ben Szegeden, 1926-ban az angliai Jersey-ben végezte bölcseleti tanulmányait. 1927–9-ben Kalocsán volt nevelő a konviktusban. 1930–3-ban Innsbruckban tanult teológiát. 1932-ben szentelték pappá. Doktori dolgozatát tanárai nagyra becsülték. 1934–5-ben Szegeden, 1936–9-ben Bp.-en bölcseletet tanított. 1940-ben ugyancsak Bp.-en író és lelkipásztor volt. 1941-től haláláig betegsége miatt a rendházon kívül élt.

Bp.-en született, a középiskolát a kalocsai jezsuita gimnáziumban végezte. 1912-ben Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1915–7-ben Innsbruckban bölcseletet tanult. 1918–20 között Kalocsán tanított a gimnáziumban. 1921–4-ig Innsbruckban végezte teológiai tanulmányait, ott szentelték pappá 1923-ban. 1925-ben Bécs-Lainzban volt harmadik probációban. Hároméves bp.-i egyetemi tanulmányai után tanári diplomát szerzett magyar és angol nyelvből. 1929–41-ig Pécsett működött a Pius Gimnáziumban. Öt évig angolt és magyart tanított. Utána nyolc évig a ház rektora, a gimnázium és a konviktus igazgatója és a magyar nyelv tanára volt. 1942–8-ig, az iskolák államosításáig Kalocsán töltötte be ezeket a hivatalokat. Ekkor Pécsre költözött. 1948 végén P. Borbély István tartományfőnök a rendfőnök felhatalmazása alapján, mielőtt elhagyta az országot, őt jelölte ki utódjának. 1949. január 1-jén vette át hivatalát, de rövidesen, rendőri kényszerre, Mezőkövesdre költözött. 1949. augusztus 29-én a tanuló rendtagok külföldre szöktetése miatt letartóztatták. Szeptember 15-én a Fővárosi Bíróság két és fél évre ítélte. Ennek letöltése után Kistarcsára internálták. A tábor feloszlatása után kémkedés vádjával hét évre ítélték. A a Pestvidéki Börtönben kitűnt töretlen magatartásával, elviselve a legsúlyosabb büntetéseket is, például a „kurtavas”-at. 1956. november 1-jén szabadították ki Vácott a börtön kórházából, amikor már járni sem tudott. Bp.-en a Császár és a Lukács fürdőben, a Széher úti kórházban, majd Hévízen ápolták. Onnan Pannonhalmára, a szerzetesek otthonába került, ahol 1961-től az otthonvezető feladatát látta el haláláig.

A horvátországi Brdovecben született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1619 novemberében Rómába küldték. 1624-ben Triesztben tanított. 1625-től Grazban először négy évig teológiát tanult. 1628-ban szentelték pappá. Utána újabb négy évig bölcseletet tanított. 1639–41-ben Zágrábban rektor volt. 1645-ben Nagyszombatban a kancellári hivatalt töltötte be, és teológiát tanított. 1643–5-ben Bécsben volt a teológia tanára. 1646–8-ban a tartományfőnöki hivatalt viselte. 1649-ben Grazban, 1650–2-ben Bécsben teológiát tanított. 1653-tól haláláig Nagyszombatban volt rektor.

Pozsonyban született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után egy évig Győrben tanított grammatikát. 1723–5-ben Grazban végezte bölcseleti tanulmányait. 1726-ban Győrben, 1727–8-ban Pozsonyban, 1729-ben Budán tanított középiskolában. 1730–3-ban Nagyszombatban tanult teológiát. 1733-ban szentelték pappá. 1734-ben Székesfehérváron volt hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1736-ban Szakolcán a tanárképzőben tanított görög nyelvet. 1737–40-ben Nagyszombatban bölcseletet, 1741-ben Egerben kontroverziát, 1742–3-ban Nagyszombatban kazuisztikát és kontroverziát, 1744–8-ban Kassán teológiát adott elő. 1749–52-ben Nagyszombatban az egyetem kancellárja volt. 1753-ban Pozsonyban könyvcenzorként működött. 1754–8-ig Bécsben a tartományfőnök helyettese volt. 1759-ben három évre Győrbe került rektornak. 1762-től haláláig Pozsonyban a házi gyóntató hivatalát látta el.

Ungváron született, Kassáról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1703-ban Nagyszombatban grammatikát tanított. 1704-ben Klagenfurtban kezdte meg bölcseleti tanulmányait, majd egy év múlva Bécsben folytatta. 1707–8-ban Kőszegen, 1709-ben Nagyszombatban tanított. 1710–3-ban ott végezte teológiai tanulmányait is, és ott szentelték pappá 1713-ban. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1715-ben Pécsett tanított. 1716–26 között Kassán működött. Két évig retorikát, három évig bölcseletet tanított, utána három évig házgondnok volt, emellett két évig kontroverziát is tanított. Újabb két évig kontroverziát és matematikát adott elő. Utolsó évében magyar hitszónok is volt. 1727–34 között egy évig kazuisztikát tanított, hét évig a Szűz Mária-szemináriumot igazgatta. 1735–7-ben Pécsett iskolaigazgató volt. 1738-ban Egerben házfőnökként, 1739-ben Nagyszombatban szemináriumi igazgatóként, 1740–53-ig Besztercebányán a harmadik probációs atyák vezetőjeként, 1754-től haláláig Nagyszombatban házi lelkiatyaként működött.

Szakolcán született, Trencsénben lépett be a Társaságba. 1690–6-ban Kassán három évig bölcseletet tanult, három évig a középiskolában tanított. 1697-ben Trencsénben, 1698-ban Lőcsén volt középiskolai tanár. 1699–1702-ben Nagyszombatban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1702-ben. A következő évben Győrben végezte a harmadik próbaévet. 1704-ben Komáromban tanított. 1705-ben Kassán élt, és a következő évben Eperjesen halt meg.

1935–8 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1939–41 között előbb Bp.-en, majd Kassán filozófiát tanult. 1942–3-ban Kalocsán konviktusi felügyelő volt, majd 1944-től Szegeden teológiát tanult, ahol 1946-ban pappá szentelték. 1948-ban a Manrézában végezte a terciát. 1949-ben Bp.-en magyar és angol nyelvből államvizsgát tett. 1950-től a Manrézában novíciusmester, majd Kaposváron lelkész volt. A szétszóratás után, 1950–5 között Bp.-en fizikai munkás, 1955–6 folyamán Szentendrén vincellér volt. 1957–65 között Komlón káplán, majd 1965–78 között Csákváron kertész és segédlelkész volt. 1978–89 között Székefehérváron segédlelkészként dolgozott. 1990-ben a Radvány utcai jezsuita idősotthon lelkésze volt. 1991–5 között Szegeden volt lelkész, majd 1996-ban ismét a Radvány utcában.

Tyukodon született, Bécsben lépett be a Társaságba 1649-ben. A próbaévek után Győrben grammatikát tanított. 1653–9-ben Nagyszombatban bölcseletet és teológiát tanult. 1660-ban szentelték pappá. 1661–3-ban Szatmáron házfőnök és népmisszionárius volt. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1665-ben Kassán hitoktató és a szeminárium igazgatója volt. 1666–9 között a szatmári rendházat vezette. 1670-ben Kassán, majd 1671–6-ban a Szatmárhoz tartozó Apátin volt lelkipásztor. 1677–9-ben Ungváron rektorként, 1680-tól haláláig Sárospatakon házfőnökként működött.
U, Ú

1937–40 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát, majd 1941–3-ban Kassán filozófiát hallgatott. 1944-ben Szatmárnémetiben volt magiszter. 1945–9 között Szegeden teológiát tanult, közben 1948-ban pappá szentelték. 1949-ben hagyta el az országot, először Münchenben volt ifjúsági lelkész a magyar menekültek között, majd 1952-ben ugyanitt végezte a terciát. Utána a kanadai magyar misszióba küldték, Courtlanden kezdte a munkáját a magyar emigránsok között, 1953–66-ig plébános volt. 1967–8-ban a kanadai Londonban az Isteni Ige Intézetben tanult, aztán egy évig káplán volt Torontóban. 1969–71 között újból Londonba került a magyar pasztorációba. 1972–94 között Vancouverben volt plébános. Nyugdíjas éveit a hamiltoni Szent Erzsébet Otthonban töltötte, itt és a magyar plébánián lelkészkedett.

Nagyugrócon született, Nagyszombatból Bécsben lépett be a Társaságba. 1684-ben ugyanott elvégezte a tanárképzőt is. 1685–7-ben Kassán tanult bölcseletet. A következő évben Pozsonyban grammatikát tanított. 1689–92-ben Grazban végezte a teológiát. 1692-ben szentelték pappá. 1693–4-ben Szakolcán tanított és lelkipásztori munkát végzett. 1695-ben Rozsnyón és 1696-ban Lipótváron hitszónok volt, ahol fiatalon meghalt.

Bécsben született, ott lépett be metafizikusként a Társaságba. A próbaidő után Judenburgban grammatikát tanított. 1742-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt, utána három évig a grammatikai osztályokban tanított. 1746-ban Varasdon a retorika tanára volt. 1747–50-ben Grazban teológiát tanult. 1750-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1752-ben Sopronban hitszónok, 1753-ban Alsó-Ausztriában misszionárius volt. 1755-ben Besztercebányán, 1756-ban Temesváron, 1757–72-ben Selmecbányán volt hitszónok, ahonnan 1765–7-ben Kolpachon is végzett állandó lelkipásztori munkát. 1773-ban Esztergomban működött. 1754-ben Nagyszombatban a katolikus és evangélikus szentségtanról adott ki könyvet.