Juhász László

Hódmezővásárhelyen született, tizennyolc éves korában Bp.-en lépett be a Társaságba. 1944 karácsonya körül a szovjet hadsereg parancsnoksága a Manrézában ütötte fel főhadiszállását. Így az újoncok december 27-én gyalog indultak Kalocsára, ahonnan rövidesen visszatértek Bp.-re. A bölcseleti tanulmányokat 1946–8-ban Szegeden végezte. Mivel Mo.-on az iskolákat államosították, a kalocsai és pécsi gimnáziumunkat is, így a magisztériumba Németországba küldték a végzett bölcsészeket. Így került a fekete-erdői St. Blasienbe, ahol 1949–51-ben nevelte a fiatalokat. A teológiát Leuvenben végezte, ahol 1954. augusztus 15-én pappá szentelték. A Társaságban akkor Dél-Amerika kiemelt munkaterületnek számított, s a tartományfőnök őt is erre a munkaterületre szánta. Így a harmadik próbaévet 1956-ban Valenciában végezte, majd Chilébe került. 1963-ig Padre Hurtadóban a kollégiumban főleg latin, francia és német nyelvet tanított. 1964–5-ben Rómában megszerezte a bölcsészdoktori címet. A következő évben már az argentínai San Miguelben tanított bölcseletet. 1967-ben régi vágyát szerette volna megvalósítani, és belépett a karthauzi rendbe. Néhány hónap múlva visszatért, és Rómában várta meg a döntést jövőjét illetően. 1968-ban Poughkeepsie-ben tanulta az angol nyelvet. 1968–2002-ig Buffalóban a filozófia professzora volt, és ott is maradt utolsó betegségéig, amikor New Yorkba, a Fordham egyetemen lévő betegotthonba került, ahol 2009. május 7-én halt meg a kórházban.