Nagy Ferenc

A noviciátust a Manrézában kezdte el, majd 1950 májusában Szegedre került, ahonnan az ÁVO a jászberényi kényszer-tartózkodási helyre vitte, onnan megszökött. A Központi Szemináriumban két évig teológiát tanult, majd 1952–4 között Bp.-en segédmunkásként dolgozott, 1954–6 között külső hallgatóként tanult a Hittudományi Akadémián. 1956-ban elhagyta az országot, 1958–60 között Hollandiában, Maastrichtben folytatta tanulmányait, ahol pappá szentelték. 1960–1 folyamán a magyar menekültek között lelkipásztorkodott. 1961-ben Drongenben elvégezte a terciát. 1961–4 között Rómában a biennium alatt morális teológiából doktorált a Gergely Egyetemen. 1964–70 között Montrealban az Immaculée Conception kollégiumban volt morálisprofesszor, utána két évig a leuveni magyar egyetemista kollégium igazgatója, majd 1972–80 között a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségében dolgozott. 1980–7-ig a kanadai Hamiltonban szerkesztette A Szív című újságot, és közben lelkipásztori munkát végzett. 1987–9 között Torontóban a novíciusmester sociusa volt. 1989–92 között Bécsben a Szolgálat című folyóiratot szerkesztette, majd 1992-ben hazaköltözött Bp.-re, a Távlatok társszerkesztői tisztét folytatta, valamint az első években A Szív szerkesztője, később a szerkesztőbizottság elnöke lett. 2008 óta csak operariusi beosztása van, állandó kisegítő, valamennyi felsorolt városban rendszeres kisegítő apostolkodást végzett és végez.